Bonnie kutya részt vett élete első demonstrációján, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ezt a kereszt-tüntetést. Kérdezték is többen, hogy most milyen minőségemben vagyok ott, mondtam, hogy afféle "kinn is vagyok, benn is vagyok". Persze elsősorban azért mentem ki, hogy rádióhírt tudjak írni belőle (a hanganyagot reggel felvettem a Patakfalvi Jancsival, aki a Jobbik helyi vezetője), pontosabban erről a szobában is meg lehet írni a hírt, de ismerjük a "leszakadt a csillár" elnevezésű történetet, szóval az ilyen típusú helyeken ott kell lenni. Meg aztán azt mondom, amit szerintem ilyenkor egy liberálisnak mondania kell: lehet hivatkozni különböző helyi rendeletekre (ezt hívják kreatív jogalkalmazásnak a Fidesz regnálása óta), de az önkormányzatiság elvének ellentmond, ha helyi kezdeményezéseket tollvonással lesöprünk, nem beszélve róla, hogy olyan szimbólummal játszunk, mint a kereszténység két évezredes jelképe, a kereszt. És most nem az a lényeg, hogy jászol vagy kereszt vagy mi a csoda, hanem az, hogy valakiknek ez tetszik, valakiknek ez fontos (még hogyha ők a Fidesztől jobbra lakó Jobbik), akkor azt nem távolítjuk el farizeus módjára. Ha már itt tartunk: Jézust az akkor hatályos törvények alapján ítélték halálra, s lám-lám, az idő mégis őt igazolta.

Volt néma főhajtás, gyertya, Himnusz, magánbeszélgetésekben Lovas István dícsérete, aki állítólag pont ezekről a keresztekről delirált a Vasárnapi Újságban. A rendőrségi engedély szerint itt nem lehetett beszélni, de utána a jelenlévő kb. 50 ember átvonult az evangélikus templom kertjébe, ahol a jobbikos srác elmondta a történet saját verzióját. A helyi ellenzék, mármint a városházi nem nagyon képviseltette magát, egyedül Dancsó Józsit láttam, a fideszesek és az MDF-esek láthatóan távol maradtak. Én persze elsősorban nem velük bandáztam, hanem az újságírtókkal, az MR-es Cseh Évával, és ott volt Józsa Misi is, akit jó régen nem láttam, egész pontosan húsvét óta nem. Vele együtt jöttünk haza egy jó darabon és beszélgettünk egy nagyot, van is mit beszélgetnünk, hiszen pályánk úgy tíz éve néha metszi egymást, dolgoztunk együtt a rádióban, a Békés Megyei Napnál, a Délkeletnél, illetve még a hőskorban szemben: ő az Orosházi Naplót szerkesztette az akkori, még konzervatív városvezetés zsoldjában, míg mi az Orosházi Párbeszédben osztottuk az észt, már akkor is a függetlenség - idealista, felszabadult, de nem kifizetődő - jegyében.