A vártnál kicsit később megjelent A jelen - Orosházi almanach 2003, az a kötet, amelybe nyáron olyan nyögvenyelősen született meg az egyik írásom. Két anyaggal szerepelek egyébként, az egyik egy interjú Ilovszky Béláné festővel, a másik pedig egy tárcaszerűség, amelyben emléket állítok Szandi kutyánknak, akit előző télen veszítettünk el. Úgyhogy nem volt még sem könyvbemutató, sem más hírverés: itt a könyv, állítólag januárban lesz valami felolvasással, beszélgetéssel, egyebekkel.

Most, hogy újraolvastam a Kutyagyászt, nem tűnik olyan rossznak, bár érzelgős, dehát egy nekrológ milyen legyen, különösen, ha nem rutinból, hanem tényleg fájdalomból íródott. Meg aztán azért is tűnik természetesebbnek az önfeltárulkozás, mert akkor még kezdő blogger voltam, legalábbis rutintalanabb, mint most, mára azonban megtaláltam azt a határvonalat, ameddig elmehetek, amelyről tudom, hogy még belefér az írásbeli magamutogatásba.