Tegnapelőtt fejeztem be tíz településmonográfiát az orosházi térségről, ami persze nem azt jelenti, hogy elégedetten dőlhetek hátra, ugyanis szombaton három vizsga vár, most azokra igyekszem szerény lehetőségeim függvényében készülni: mikroökonómia, külgazdaság, konjunktúrakutatás. Izgalmasnak tűnő buli lesz :-)

De nem is ezt akartam mondani a monográfiákkal kapcsolatban, hanem azt, hogy mint amatőr és botcsinálta netes trendfigyelő megállapítottam: a magyar internet immár nem csak eszmei síkon jár a felnőttkorban (no jó, éppenhogy nagykorú), hanem gyakorlati szinten is. Talán mégis kezd beérni az a sok milliárd közpénz, az a rengeteg karakter, melyet ez ügyben nagyon sokan leírtak - talán én is a megboldogult inforMánia rovatban és néhány ilyen típusú fórumon -, meg természetesen az a sok civil kezdeményezés, aminek köszönhetően a tízből gyakorlatilag nyolc önkormányzatot saját honlappal megtaláltam a hálón, s a fennmaradó kettőről is találtam anyagot elvétve a Google segítségével. Persze félre ne értsük egymást, nem úgy készültek a monográfiák, hogy kopipaszte oszt' jóvan, annál is inkább, mert két korábbi, egy millenniumi és egy millecentenáriumi kötetben már írtam hasonlókat, tehát azok fő forrásnak alkalmasak voltak, természetesen kiegészítve vonatkozó helyi kiadványokkal. Azonban rendkívül sokat jelentett, hogy viszonylag friss adatokat találtam Orosházától Gerendásig, így megspóroltam felesleges telefonokat, faxokat, könyörgéseket az ügyintézőknél, hogy tessék-má-mondani-hány-uccavan-kikövezveee, nem beszélve róla, hogy az ünnepi szezonben ez lehetetlen is lett volna. Az anyag várhatóan az EU-csatlakozás környékén jelenik meg a CEBA kiadónál, velük már két hasonló projektben is dolgoztam, remélem tehát, hogy most sem csalódok. (Tök döbbenetes, hogy minden ilyen különmunkánál meg kell jegyeznem valami ilyesmit, úgy tüntetve fel magam, mint egy sóher, pénzéhes, anyagias fösvény, de van magyarázat, a Napló megszűnése óta tartó pénzügyi átveréssorozat miatt sajnos egyre inkább üldözési mániás vagyok üzletikorrektségileg.)

És a lényeget kihagytam: van megoldás a sósjárda-problémára, köszönhetően annak a privát e-mailnek, amit egyik kedvenc blogom, a Szánalmas félértelmiségi vergődés gazdája küldött nekem: vazelines kenőccsel kell a kutya lábát bekenni, az így képződött réteg ellenáll a marásnak.