"A kisváros legfrissebb beszédtémája: leváltották az Orosházi Élet főszerkesztőjét és valami 55 éves vezetőt neveztek ki, egy Pestről importált újságírót, vagy kit, a nevét hallottam, de nem jegyeztem meg, de a rossznyelvek szerint valami közelállóról van szó. Mindez persze nem jelent majd változást, csupán annyiban, hogy vélhetően szakszerűbben megy majd a manipuláció. Az Orosházi Életnél folyó szakmagyalázás régi kritikusa vagyok, egy lap, melyet gyakorlatilag a polgármester szerkeszt Félreértés ne essék: nem szoci- vagy Fetser-ellenességről van szó, ugyanezt a gyakorlatot bíráltam nagy pofával Szarvason is, ahol a közelmúltban egy hónapot dolgoztam a Rádió1-nél, afféle vendégmunkásként. Ott egy fideszes polgármester vezérli kézileg a sajtót, ami politikuslogikával még érthető is, viszont nem demokratikus. Igazából azokon a kollégákon akadok ki ilyenkor, akik felrúgva a MÚOSZ etikai kódexet partnerek ebben."

Ezt a bejegyzést augusztus 12-én írtam ide, és marha nagyot tévedtem. A manipuláció nem hogy intelligensebbé vált volna, ellenkezőleg: Molnár J. Gábor nem egészen fél éves működése alatt valódi népfrontot kovácsolt Orosháza értelmiségéből, értsd a helyi gondolkodó emberekből: ennyire direktben, agitproposan már a nyolcvanas években sem volt divat szolgálni a gazdit (hál' Istennek ezt a korszakot csak olvasóként ismerem). Már az első lapszám hatalmas viharokat kavart, és nem csak ez a blog, illetve a hozzá kapcsolódó fórum a bizonyíték erre, hiszen mondhatja bárki: elfogult kisebbség, mindig elégedetlen gáncsoskodók stb., hanem az a sok magánbeszélgetés, megjelent és meg nem jelent olvasói levél, ami ezt az időszakot jellemezte. Nem csak joggal és jogtalanul mellőzött kollégák panaszairól van szó: a helyi ellenzék a demokratikus sajtót kérte számon, és most nem ide tartozik, hogy ezek a pártok általában hogyan vélekednek a sajtóról, médiáról, lásd MTV, Tilos stb.; az értelmiség a magyar nyelvet (hiszen hogy tanítson magyart jó szívvel valaki, ha az ingyenes helyi lapban bődületes hibák találhatók?), a szakma pedig - kívülről és belülről - a szakmaiságot. Mert azért az mégsem normális, hogy egy baráti beszélgetésen, egy nyilvános fórum szünetében vagy egy rádióinterjú készítése előtt vagy után akaratlanul is erre terelődik a szó fontosabb dolgok helyett: mit csinált már megint ez a főszerkesztő. Persze halkan, körülnézve, hogy ki hallja és diszkréciót kérve...

Molnár J. Gábor kinevezése egyértelműen politikai cselekedet volt, hiszen az a szakmai referencia, amit felmutatott, nulla. Merthogy ezek a referenciák kizárólag 1990 előttiek, tehát a Kádár-rendszerben szocializálódott szakmailag a volt főszerkesztő, különösen, ha Maróthy László, az egyébként szeghalmi származású, állítólag Kádár-utódnak kiszemelt környezetvédelmi miniszternek álcázott pártkatona apparátusában volt sajtós. Hogy más ne említsek: Bős-Nagymaros.

Gandalf azt írta a fórumon: talán most elgondolkodik, hogy hol hibázott. Tricky valami ilyesmit válaszolt: ott, hogy elvállalta ezt az egészet. Kétségtelen. De alaposabban boncolva a problémát, két fő hibát látok: 1. Az újságírás elemi szabályait félrelökve egyértelművé tette, hogy szolgálni akar (érdekes elem: a polgármestert következetesen "lapgazdának" titulálta, holott az én - még csak nem is liberális - felfogásom szerint a lapgazda maga az olvasó, mégpedig adófizetői, polgári, vagy ha jobban tetszik, lakossági jogán). 2. Mint azt NagyEra írta a fórumon: azt hitte, hatalmat is kapott, nem csak munkát. Párttitkárként kezdett viselkedni, nem csak bennünket, a kritikusokat fenyegetett meg, hanem beleszólt városi ügyekbe is, köztiszteletben álló emberek, intézményvezetők, munkáját kérdőjelezte meg és kritizálta verbálisan és írásban.

Molnár J. Gábor távozott az Orosházi Élet éléről. Erről még hivatalos közlemény, nyilatkozat nem jelent meg, viszont a fórumon található és a privát csatornákon érkezett információk alapján nem lehet eldönteni, hogy lemondott, kirúgták vagy közös megegyezéssel távozott, az igazság valahol ezen variációk elegye lehet. Demagógia lenne most felhozni, hogy mennyi pénzért (a pénzünkért) ámokfutott, mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy anno a Békés Megyei Napló főszerkesztője is kevesebbért dolgozott. Talán sértő, amit leírok, de ez az ügy a helyi Grespik-jelenség: valójában nem Grespik László személye, ténykedése hökkentette meg a közvéleményt, hanem az, hogy valakik őt oda kinevezték és jó hosszú ideig ott tartották.

Most elvileg örülni kéne, mert a dolgok a helyükre kerültek ismét, és meggyőződésem szerint sokan így is lesznek vele. Azonban erre nem sok ok van, mert a lap struktúrája nem változik, így félő, hogy továbbra egy szigorúan ellenőrzött, az MSZP vezette önkormányzat szócsöve lesz valós demokratikus fórum helyett (mert azért ne feledjük el, az MJG előtti időkben is bevallottan vettek ki cikkeket, például potenciális politikai ellenféllel készült interjút). Ha tényleg jól akar a hatalom kijönni ebből az ügyből, akkor kinyilvánítja önmérsékleti szándékát és pályázatot ír ki a lap élére. Az nem elég indok, hogy úgysem jelentkezne alkalmas jelölt. Ha garanciákat kap valaki, hogy saját, (szakmai kontrollokon is átment) a képviselő-testület által elfogadott elképzeléseit szabadon megvalósíthatja, akkor akár kitűnő kollégák is jelentkezhetnek - főleg ekkora fizetésért :-). Ne feledjük el, 2002 óta nagyon sok tehetséges kolléga hever parlagon Békés megyében, és félreértés ne essék, nem magamra gondoltam, sőt, ha ez bárkit megnyugtat, nem is lennék a pályázók között.

Visszatérve Molnár J. Gáborra: nem lenne méltányos a továbbiakban bántani őt, van neki elég baja. Ő most bukott embernek számít, tehát gyenge - egy liberális demokrata pedig a gyengék oltalmazója.