Délután elmentem Soós Béla szakíró, kertészmérnök új könyvének bemutatójára, részben munka, részben magáncéllal, merthogy régen ismerem Soós Bélát, nagyra tartom tevékenységét, természet- és környezetvédelmi elhivatottságát, s ha már ott voltam, interjút is csináltam vele. Soós Béla karrierje tipikus orosházi sztori: országos szinten elismert szaktekintély, elnöke a főkertészek egyesületének, a Virágos Magyarország bírálóbizottságának, tele van önkormányzati és magán megrendelésekkel, a könyve főiskolai, egyetemi tananyag, itthon persze nincs rá szükség, sőt nagyon érdekes körülmények közt paterolták el a városházáról, a bíróság vissza is helyezte, aztán mégis megegyeztek az önkormányzattal, ha jól emléxem. (ismét egy cikk amit elő kéne vennem az arcívumból).

Egyébként az új hírműsor miatt egyre több sajtótájékoztatóra és más eseményre kénytelen vagyok elmenni, amit nem szeretek igazán, sőt a lap megszűnése után kifejezetten élveztem, hogy nem kell eljárnom mindenféle sajtótájékoztatóra, kulturális és közéleti eseményre, vagy ha igen, azt saját akaratomból, örömömre tettem és végre nem kérdezte senki sehol: cikk lesz belőle? Nem nem lesz cikk. Most e tekintetben vége a jó világnak, bár hál Istennek elég jó technika áll rendelkezésünkre az irodában, úgyhogy inkább a telefonos interjú megoldást választom, a mobilkorszaknak ez például egy nagyon nagy előnye, hogy gyakorlatilag nem létezik elérhetetlen ember, telefonos interjút mostmár lehet adni vezetés közben, a buszon, az utcán, tévézés közben, de még a klotyón is.