Nagyon okos cikket olvastam a Népszabi hétvége mellékletében, Babarczy Eszter ír arról az információs forradalomról, melynek a szele itt van már a levegőben. A kiindulópont természetesen a Hálapénz.hu, mely nem egyetlen az ilyen típusú, mondhatni szamizdat lapok sorában, de ez kapott a legnagyobb nyilvánosságot, talán azért, mert az egyik legégetőbb, leginkább szőnyeg alá söpört társadalmi problémát feszegeti.
A cikk nagyjából arról szól az én olvasatomban, hogy a hivatalos média saját eszközeivel nem tudja kezelni azt az információs igényt, mely például éppen a hálapénzre vonatkozik (de ezer más dolgot fel lehetne sorolni), vagy ha igen, annak megszerzése igen sokba kerül (információkat ellenőrizni, utánajárni dolgoknak, sajtópereket kockáztatni, stb.), marad hát a bulvársajtó ellenőrizetlen, ezért esetenként megbízhatatlan tájékoztatása - és marad a net sajátos világa. Mindennél persze jóval, jóval többről van szó: egy virtuális megtisztulásról.
Minderről ezt írja Babarczy: Képzeljék csak el – régóta kacérkodom a gondolattal –, hogy egyre bővülő körben magyar szakemberek, értelmiségiek, politikusok, újságírók és gazdasági vezetők, gyártó cégek és kereskedőcégek alkalmazottjai egyszer csak leírják egy szövegfile-ba, amit nem mondhatnak el senkinek, bár polgárként és tisztességes emberként kötelességüknek éreznék, hogy elmondják. És aztán anonim módon kicserélik ezeket a file-okat. Lennének itt személyes érdektől szított vádak, lennének féligazságok, harmadkézből való pletykák – és lennének olyan információk, amelyek közelebb vinnének bennünket a valódi, érdemi tájékozottsághoz. Nem tudnánk elválasztani, mi micsoda, de a féligazságok özönébe rejtett igazságok is mélységes morális megrendülést és valóságos információs forradalmat indítanának el. Mert Magyarország a bizalmatlanság és az összekacsintások országa, ettől rossz benne élni. Egy hálapénz.hu jellegű oldal – és minden hasonló kezdeményezés, legyen akár a saját számítógépen megosztott file-ként, p2p alkalmazásokon át terjedő vallomás vagy fogyasztóvédelmi fórum – a kimondható örömét hozná el.
Szóval sok-sok kicsi blog. Te mikor kezded el?... :-)
