A kisváros átka - egyebek közt - a mozik tetű lassúsága, például hozzánk csak most érkezett meg A gyűrűk ura. Nem azt mondom, hogy égbekiáltó hátrány, de azért szomorú dolog a több mint egy hónapos fáziskésés. Persze megszerezhetném az informatika eszközeivel, azonban alapvetően mozipárti vagyok, már ami a tényleg fontos filmeket illeti, el nem tudnám képzelni például ezt a filmet a tévé vagy a számítógépem képernyőjén.

Így, néhány perccel azután, hogy lezárult számomra is a triológia, azt mondom, lenyűgöző élményben volt részem, végre a Grammy és az Oscar olyan helyre kerül, ahová való, persze tisztában vagyok vele, hogy nem ez lesz az első ilyen eset, de alapvetően e mű esetében tényleg minden találkozik ahhoz, hogy azt mondjuk, kultúra: együtt hordoz értékeket és megfelel a pop art, azaz a tömegkultúra által támasztott követelményeknek is. Én több mint 14 éve tettem félre a könyvet, hogy majd elolvasom, még akkor, amikor a nyolcvanas évek legvégén megjelent a Göncz-fordítás új kiadása és nagy könyvsiker is volt. Aztán mindig jöttek fontosabb olvasnivalók (vagyis számomra akkor fontosabbnak gondolt, ne feledjük, rendszerváltás is volt, ittam magamba 24-25 évesen azokat az alapmunkákat, amik nem jelenhettek meg korábban; igazi demokratikus időszak volt esélyegyenlőségi szempontból is, mert olyan könyveket olvashattam el, amelyeket a többdiplomás bölcs filoszok is akkor ismerhettek meg, tekintve, hogy előlük is elhazudtak egy csomó mindent...).

Szóval sok más mellett ezzel is adós vagyok magamnak, és ez egyre nagyobb bűntudatot okoz nekem, különösen annak fényében, hogy évek óta szinte egy-két könyvet olvastam csak el érdek nélkül, azaz azért, mert lelki gyönyörűséget akartam okozni magamnak. Félig átfutott, illetve beleolvasott kötetek persze vannak, de az nem az igazi. Lehet, hogy mégiscsak túlzás ez a számítógép elé bilincselt életforma?