Vidékjáró napom volt: délelőtt Körösladány a Postás újság megrendelésére, majd elvegyültem az agrárdemonstráció résztvevői között Békéscsaba határában (a képen éppen Hanó Miklós kisgazda ex-honatyát interjúvolom). A már ma elhíresült Megyó-beszédet a kocsiban hallottam, szerencsére nem utaztam egyedül, két kollégám is velem volt, ellenkező esetben a röhögéstől vagy a döbbenettől még valami közúti baleset történt volna velem.

A média által használt szokatlan kifejezés enyhe, szerintem egy rendkívül veszélyes és demagóg javaslat volt, hogy közös listát állítsanak a pártok az EP-választásokra. Medgyessy sporthasonlatot használt: össze kell fognia a nemzeti válogatottnak. Szerintem meg, és minden jóérzésű ember szerint pedig a mérkőzés előtt nem illik kiegyezni a végeredményben. Egyébként is régi mániám, hogy Magyarországon soha nem szabad nagykoalíciót vagy valami hasonló képződményt létrehozni, egy demokrácia lételeme ugyanis a mindenkori alternatíva megléte, ellenkező esetben az istenadta nép kiábrándul a politikai elitből és akkor jöhetnek a jobbikos fiúk és nyilas testvéreik, esetleg Thürmer Gyuszi proletárdiktatúrája. Mindig Olaszországgal és Ausztriával példálózom, ahol ugyancsak szélről választanak újabban a derék hazafiak.

A miniszterelnök mondott még vadakat: az MSZP régi mániáját, a közvetlen elnökválasztást hozta még fel, ami azért lenne helytelen, mert az automatikusan erősítené a köztársasági elnököt, mi pedig azt nem akarjuk, legalábbis mi, demokraták. A 250 fős parlamenttel viszont nyitott kapukat dönget: valóban túl nagy a jelenlegi, csak éppen ki kell találni egy új matematikát az egyensúly megtartására.

Apropó Körösladány: akivel interjút kellett készítenem, iskolatársam volt, illetve meg kellett látogatnunk egy másik lány iskolatársunkat, A.-t, ahonnan addig nem tudtam eljönni, még nem faltam egy jó disznótorost ebédre, sőt még kóstolót is hoznom kellett haza. Furcsa volt látni a régi kis fruskákat közel negyvenes asszonyságként, gondolom, nekik is fura volt az egykori hosszú hajú, akkori normák szerint trendi csávót így viszontlátni, ahogy van. Ennél már csak az lesz rosszabb, ha - Karinthy után szabadon - én magam találkozom azzal a fiatalember, aki én voltam és számonkérem majd magamon az akkori korbelygyurit...