Végre volt időm és kedvem kipróbálni a Skype elnevezésű ingyenes P2P telefonos szoftvert. Teljesen jó dolog, egy baj van vele: rendkívül lopja az időt, azaz értelme csak élvezkedési szinten van, legalábbis nekem több órám van oda. Ráadásul nem minden rendszerben működik korrekt módon, például külvárosi mikrósokkal (Szentetornya) elég nehéz volt kapcsolatot teremteni, pontosabban nagyon szakadozott a hangjuk, vagyis csak az egyik jó ismerősömnek. Szóval bizonyos családi funkciókra biztosan hasznos már most is a nettelefon, igaz, ehhez az kell, hogy a fogadó félnek is legyen online kapcsolata, nem is mindegy, milyen. Akkor pedig ott az email vagy a chat. Engem ugyanis nem igazán a verbális rész izgat a kommunikációban, hanem az írásbeli, esetleg a vizuális. Többre becsülök és hasznosabbnak tartok néhány értelmes tőmondatot, mint öt perc süket dumát, sok felesleges "hogy vagy"-gyal és más elengedhetetlen fordulattal, nem beszélve egy jó fotóról, ami sokszor beszédesebb tud lenni minden másnál. Munkára éppen az említett technikai akadályok miatt nem tudom használni, így sem mindig jó felvételeket csinál a Cool Edit, netes megoldással ez még rosszabb lenne.

De félreértés ne essék: dehogy fanyalgok, sőt ki merem jelenteni, újabb forradalom van kilátásban az információtechnológiában. Csak azt akartam kifejteni, hogy a forradalom ezen része számomra kimarad, vagy legalábbis elmegy mellettem, bár addig mindenki számára online maradok Skype-pal, amíg a hívások nem borítják fel a napomat.