Délután értekezlet a cégnél, pontosabban az egyik csabai kocsmában. Az egyik résztvevő, aki egyébként a Fidesz alapítótagja volt még a nyolcvanas évek végén, tehát évekig együtt dolgoztunk az én '93-as kilépésemig, utána pedig média-politika munkakapcsolatban voltunk, naszóval emberem széles arccal, vigyorogva így köszönt: Helló, Korbely Szocialista György.

Jól lehidaltam, persze, de haragudni nem tudok rá, ebben rejlik egyébként a függetlenek ereje: jól álljuk ezeket az idétlenségeket. Még hogyha viccnek szánta, akkor  is elgondolkodtat, hogy az egyik főerő megyei székhelyén miként sablonozzák be az embert, ez esetben engem.

Mindkét formáció imádja mostmár a végleteket, sőt Rákosi elvtárs tanítását is magukévá tették: aki nincs velünk, ellenünk van.  Teljesen normálisnak tartom, hogy csesztetik egymást a parlamentben meg a közélet egyéb színterein, azt azonban nem tudom megbocsátani egyik formációnak sem, hogy már ezen a szinten - nevezzük alsó középosztálynak - is színt kell vallani.