Immár paródia is született a Kisvárosi webnaplóból, dr. Bronstein billentyűzete alól, arról szól, hogy milyen pitiáner alak vagyok, privát szféránk pedig mennyire álságos. Tényleg ennyi derült csak ki a posztjaimból vagy tényleg ennyire rühellnek egyesek?

ÉLETKÉP

A szolídan berendezett tömbházi lakás kisebbik szobájában megszólalt az ébresztőóra. Rövid mocorgás és mormogás után a nő kelt fel először. Belebújt kínai papucsába és akciós köntösébe, majd kicsoszogott a konyhába kávét főzni. Pár perc múlva a férfi is kiült az ágy szélére, és némi tapogatózás után a digitális fényképező és a számítógép lézernyomtatója között megtalálta elnyűtt, viseltes dohányzacskóját. Magához vette, és követte feleségét, aki ekkorra már a fürdőszobába vonult.
A konyhában egy fekete öleb üdvözölte a férfit, aki megszokott mozdulattal paskolta a kutyát, a házaspár önzetlen szeretetének talán egyetlen tárgyát. Az eb hálásan tekintett körszakállas gazdájára, és arra gondolt, hogy talán ezt a napot nem kell az ötvenvalahány m2 betonba bezárva töltenie.
A férfi Tesco gatdaságos kutyaeledelt öntött kedvence táljába.
- Kicsi Bonnie, sokba van ez a remek kaja, és még a kutyakozmetikát is ki kell gazdálkodni. Nem is tudom, más családok hogyan bírják!
Mialatt hűlt a kávé, a teremtés koronája - tudatos környezetvédőként - újrahasznosított papírból sodort cigarettával füstölte teli környezetét, miközben a Magyar Narancs legfrissebb számát lapozgatta.
Ezalatt felesége szabott idejéhez képest hosszan kozmetikázta magát. Valahányszor kézbe vette valamelyik kenceficéjét, elégedetten gondolt arra, hogy mindegyik állatkísérlet nélkül kifejlesztett termék. Csak ne lennének olyan rohadt drágák!
Szekrényében csak három elegáns, minőségi kosztüm volt. "Én köztisztviselő vagyok, a férjem vállalkozó, neves újságíró, és nem tudok venni egy új Chanel kosztümöt. Felháborító!" Gyorsan kivette az egyiket, amelyikben a szexisnek érezte magát. "Legalább ennyi öröme legyen a szegény ember lányának!"
Kiment a konyhába férjéhez, aki még mindig olvasott.
- Drágám, láttad az új Mancsot? Tisztára az én stílusom, akárha én írtam volna.
- Szívem, a te kisujjadban több van, mint ezekben együtt véve - búgta az asszony, miközben kedvesen beletúrt a férfi hajába.
- Drágám, te pedig nem vagy kapás paraszt - csókolta meg válaszul a nő kezét.
Néhány percre fordítsuk el fejünket a turbékoló pártól, tapintatlanság lenne szerelmes gügyögésüknek szem- és fültanúja lenni...
Miközben a férfi felvette elmaradhatatlan garbó-zakó felszerelését, felesége a napi programját ecsetelte:
- Ma megint annyi dolgom lesz, hogy valszeg 23 órázni fogok, csak későn gyere értem. És még annak a nagypofájú Bronstinak is be akarok írni. Azt hiszi, hogy a bőrünk alatt is pénz van, ráadásul butának és a társadalmi problémák iránt érzéketlennek akar beállítani.
- Engem meg meghívtak a méhészek idei tavaszi sajtótájékoztatójára. Csinálok egy interjút, ha minden igaz, még a Pusztaföldvári Rádióban is leadják.
A lépcsőházban lefelé menve a férfi keserűen arra gondolt, hogy asszonya szakirányú végzettség nélkül aljegyző lett pici faluban, ő meg hiába pályázik, nem veszik fel sehova. "Amíg ezek a korrupt szocialisták kormányoznak, nem is fogok nyerni. Egyébként meg, amit hallottam az eddig megpályázott helyekről, jobb is hogy nem vettek fel."
Öreg Fiatjuk az újonnan vásárolt garázsban várta utasait. Most is csak igen nehezen sikerült beindítani, amiért a házaspár egyöntetűen a kommunistákat, a szélsőjobbot és a globális felmelegedést okolta. Mikor kigurultak, érezték az autó által a légkörbe kibocsátott és rosszul elégetett üzemanyag szagát, de hát mit lehet tenni!
A házaspár megkezdte újabb napját.