No lám, egyéves a Freeblog, jó hogy van ez nekünk, tényleg le a kalappal a rendszer előtt, amit persze csak azok tudnak értékelni, akik használják is.

De tulajdonképpen ma este egy másik jubilumról akarok írni néhány sort, nem sokat, mert lerágott csont, és egyre inkább néhány tucat ember egyéni szocproblémájává válik, az úgynevezett piac nem hiányolja, megelégszik azzal, ami van. Szóval tíz éve indult a Békés Megyei Nap, 1994 május 9-én reggel jelent meg, akkor még A Nap volt a neve és a dátum azért is emlékezetes, mert ez volt a második szabad választások első fordulójának másnapja, az ismert eredménnyel (abból lett a Horn-kormány). A lap csak nyolc évet élhetett, az ismert okok miatt, nem is ismételném magam e témakörben, egyrészt, mert tényleg csak közhelyeket lehetne felsorolni, másrészről pedig engem is idegesítenek a meg nem értett zsenik, azaz a méltatlanul félreállított, ám tényleges munka helyett inkább sebnyalogatással foglalkozó szaktársak. A jubileum számomra azért is tragikomikus, mert két éve, a nyolcéves születésnapi bulin első alkalommal a csapat szavazta meg az Év Újságíróját (korábban az évközi minőségi jutalmak alapján adták ki a díjat), s határtalan boldogság volt számomra, hogy rám szavaztak a legtöbben. Persze ez szimpátiaszavazás volt, nem feltétlenül tükröz szakmai teljesítményt, de akkor is sokat ér szerintem, mivel az emberi dolgokat mindig is fontosabbnak tartottam. (volt egy magánelméletem is a díjra, ami kissé cinikus, de akár igaz is lehet: mivel Orosházán dolgoztam, nem a békéscsabai szerkesztőségben, nem vettem részt a benti kicsinyes helyezkedésekben - ne feledjük, túl voltunk már a tulajdonosváltáson -, így nem is kompromittálhattam magam, tehát rám szavaztak). A gyűrű természetesen még megvan, néha Erika unszolására viselem is, de keveset rágódom ezen a dolgon: egyszer fenn, egyszer lenn, a jelenlegi inkább egy töltekező szakasz az életemben, ami azért jó, mert az igazi alkotómunka hiányzik ugyan, de legalább jut módom mindenféle kísérletezgetésre, például erre a blogra és sok minden másra.

A francba, akaratom ellenére mégiscsak sebnyalogatás lett ez a post, de tízévente egyszer talán megbocsátható...