Hohó,
ki
ez a babaarcú, ám időközben kilókat, ráncokat, ősz haj- és
szakállszálakat felhalmozó fej? Hát igen, a megfejtés ott olvasható alul. Ma repróztam le egykori
osztálytablónkat volt sulim egy eldugott zugában, Sarkadon volt ugyanis
dolgom és kihasználtam egy szabad félórát. Nem elsősorban az egóm
mutogatása a cél, vagy valami önigazolásféle, hanem egy korábbi
ígéret, ha jól emléxem, a hosszú haj-rövid haj dilemma
kapcsán. Bár ez a séró inkább csak óvatos középiskolás
gombafrizuraféle, azért el tudok nosztalgiázni rajta, ha már így szóba
került ez a korszak politikailag (Dalos és bandája :-)) Vicces
dolog, de nagyon sok mindenben nem fejlődtem egy fikarcnyit sem... Ez
vajon jó vagy rossz? (Másban azonban igen!)Hülye dolog a nosztalgia, amit egyébként nem kedvelek, mint életérzést, azonban elkapott ott a volt suliban, szinte letaglózott. Aztán rájöttem, hogy nem azokat az éveket akarom én újraélni, mert akkor sem volt minden a legtökéletesebb, sokkal inkább tudat alatt az a lehetőség foglalkoztat, hogy biztos másként csinálnék ezer és ezer dolgot, de hogy mit, azt személyiségi és egyéb okok miatt nem árulom el...
