Hohó, ki ez a babaarcú, ám időközben kilókat, ráncokat,  ősz haj- és szakállszálakat felhalmozó fej? Hát igen, a megfejtés ott olvasható alul. Ma repróztam le egykori osztálytablónkat volt sulim egy eldugott zugában, Sarkadon volt ugyanis dolgom és kihasználtam egy szabad félórát. Nem elsősorban  az egóm mutogatása a cél, vagy valami  önigazolásféle, hanem egy korábbi ígéret, ha jól emléxem, a hosszú haj-rövid haj dilemma kapcsán. Bár ez a séró inkább csak óvatos középiskolás gombafrizuraféle, azért el tudok nosztalgiázni rajta, ha már így szóba került ez a korszak politikailag (Dalos és bandája :-))  Vicces dolog, de nagyon sok mindenben nem fejlődtem egy fikarcnyit sem... Ez vajon jó vagy rossz? (Másban azonban igen!)

Hülye dolog a nosztalgia, amit egyébként nem kedvelek, mint életérzést, azonban elkapott ott a volt suliban, szinte letaglózott. Aztán rájöttem, hogy nem azokat az éveket akarom én újraélni, mert akkor sem volt minden a legtökéletesebb, sokkal inkább tudat alatt az a lehetőség foglalkoztat, hogy biztos másként csinálnék ezer és ezer dolgot, de hogy mit, azt személyiségi és egyéb okok miatt nem árulom el...