Általában büszke vagyok stresszmentes életmódomra, rögeszmém ugyanis, hogy a betegségeket így lehet elkerülni a leghatékonyabban, így aztán lehet zabálni, cigizni, lustálkodni. Szóval nehéz engem felidegesíteni, arra pedig ügyelek, hogy ne szorongjak mindenféle egzisztenciális fenyegetettségek miatt, hiszen ezek előbb-utóbb önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Ma azonban sikerült az agyamat felforrósítani, nem is akárhol, a postán, szóval valójában nem pörgős munkát kell ahhoz végezni, hogy az embert elvigye az infarktus, hanem elég naponta ügyintézni.

Szóval odakinn  borús, ám fülledt idő, a kutyát, akivel állatorvoshoz készültem, a kocsiban hagytam, ahol annak ellenére volt pokoli hőség, hogy három ablakot is lehúztam résnyire. Csak két ajánlottat szerettem volna feladni, az egyik a bt-nk bevallása, ma volt ugyanis a társasági adóbevallás határideje. Minden ablaknál négyen-öten álltak, beálltam hát az egyik sorba. Tíz perc után tűnt fel, hogy ugyanaz a kuncsaft ügyintéz még mindig, ezért átléptem egy másik sorba. Természetesen itt is tökölés. Bölcs párbeszéd a hátam mögött, az középkorú és az idős kategória határán mozgó hölgyektől:

- Hööö, mióta számítógépek dolgoznak, sokkal tovább kell várni
- Ja, mindig így van, nem érnek ezek a masinák semmit. Jobb volt, amíg hagyományosan vették fel a pénzt.

Az antimodernizáció diadala. Kedvem lett volna hátraszólni: nem a gépek lassúak, hanem a hozzáértéssel van baj. Mert mi mással magyarázható, hogy a kisasszony hosszú, kínos másodpercekig keres egy-egy  betűt. De nem tettem, merthogy fő a stresszmentes élet...

Ui: Ja, a kutyának semmi baja,  csak kötelező védőoltásra vittem :-)