Az eredmény ismert, igazi meglepetés nem történt. Tulajdonképpen három párt is elégedett lehet, egy nem, az MSZP. Bár nem az MDF-re szavaztam, mégis az ő szereplésük a legnagyobb öröm számomra, mert bár távol áll tőlem a konzervativizmus, mint gondolkodásmód, de mint demokrata fontosnak tartom ezt az értéket, mint választható alternatívát. Az SZDSZ két mandátuma azért jó, mert végre nem kell, hogy szemlesütve járjanak a liberálisok ebben az országban, persze, azon lehetne vitatkozni, kell is, hogy az SZDSZ valóban liberális-e, illetve nem ártana definiálni is a liberalizmust, mint eszmerendszert. A szocialisták saját  idegességük, rossz kampányuk áldozatául estek,  nem kis belpolitikai izgalomml jár majd belső vívódásuk.

A helyi pártoknál szolid összetartás, a Fidesznél természetesen ünneplés, de nem akkora, mint a "nagy" választások alkalmából (a mellékelt képen még lázas eredményösszesítés folyik a hivatalos adatok megjelenése előtt), a szociknál depresszió, a benn lévő aktivisták a francia-angol meccsel vigasztalták magukat, az MDF-esek elég sokan összejöttek, de tőlük korán eljöttem, így ők igazán csak este tíz után tudták meg, hogy mi a helyzet. Ja, és persze az SZDSZ sehol, nem találtam őket az irodájukban, az új elnök mobilját meg nem tudom. Ahhoz képest, hogy Orosházán egy szétszalámizott fantompárt az SZDSZ, elég jó arány az 530 szavazat (igaz, nálunk Orosházán az MDF többet kapott, így a városban csak negyedik lett a Szadesz).