Bocsánatot kért, az 1956-os forradalom után történtekért a kormányfő. Medgyessy Péter szerint "egy ország felelős vezetője, egy megválasztott kormányfő nem teheti meg, hogy egy ilyen eseményen ne mondja azt, amit szívéből érez".

Jól hangzik, csak nem értem, miért kellett ehhez 15 év, hogy az utódpárt - és most távol legyen tőlem a komcsizás - végre leszámoljon múltjának legsötétebb foltjával. Néhány hónapja Hiller - igaz, sokkal halkabban és kis visszhang mellett - megtette ugyanezt október 23-a kapcsán. Sajnos késő van ez, nagyon későn, ráadásul nem tudni, hogy a vasárnapi bukta nyomán nem egy új stratégiáról van szó? Nem jött be a negatív? Hát akkor Ron bácsi nyom egy kis nemzeti megbékés-fílinget nektek, buta gyermekeim.

Nagyon jól emlékszem egyébként 1989 június 16-ára, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére: postás voltam itt a városban, rengeteg munkám volt, talán a nyugdíjosztás miatt, a város déli részén helyettesítettem és sok lakásba be kellett mennem. Mindenhol a közvetítést nézték, amire én is haza szerettem volna érni, de nem jött össze. Így csak morzsák jutottak, de a beszédeket később sokszor megismételték. Orbán Viktor neve ekkor vált híressé (sokak szemében hírhedtté), háááát, mi tagadás, volt ennek a másfél évtizednek jónéhány görbe állomása, mindenesetre bárhová (ezen a széleket értem a politikai palettán) sodorja a kedves kortársamat a politikai széljárás, ez a beszéd akkor is tananyag lesz, hiszen nagyon fontos és jó beszéd volt. A másik fontos beszéde egyébként éppen a 92-es pécsi kongresszusi beszéd volt, amit személyesen volt szerencsém hallani, nem tudom, ezt valaha tanítani fogják-e, mindenesetre véleményem szerint egy olyan liberális alapvetés ez a szöveg, amivel O. V.-t bármikor szembesíteni lehet és szembesíteni is kell.

Na, úgy jártam, mint Kovács László... A komcsik gazemberségéről kezdtem el írni, majd egy laza fordulattal  Orbán Viktort szidom. :-)