Még egy trauma.
Találkoztam délben egy régi-régi ismerősömmel, aki időközben vad alkesz és piti bűnöző lett, rohan hozzám lelkesen:
- Üdvözöl a rokonod!
A famíliám ugyan kiterjedt, de Orosházán nem nagyon van rokonom, mert többnyire Szarvason élnek - innen származom én is -, illetve az ország-világ különböző pontjain, Budapest, Baja, Szlovákia stb., kérdőn néztem hát rá (majdnem leírtam a nevét, de inkább nem azonosíttatom be).
- Börtönben voltam...
Húúú, elkezdtem rosszat sejteni, nem nagyon tudok ilyen szintű fekete bárányról a családban...
- ...és ott volt egy öreg sortüzes, Korbely Jani bácsi. Azt mondja ismer téged, távoli rokonok vagytok és üdvözöl.
Áááááá, ez rosszabb minden rossz hírnél. Olvastam én erről korábban, most utána is kerestem a Google-on, de esküszöm, sem én, sem a közvetlen családtagjaim nem tudnak az öregről, amikor ez hír volt, három évvel ezelőtt, beszéltünk róla, de nem tudtuk beazonosítani az egykori tatai századost. Akiről persze az én ismerősöm sem tudta, hogy hol lakik (csak annyit, hogy Nagyfán van, de sok kedvezményben részesül, például saját tévé, hazajárás stb.), honnan származik, mit csinált a sortűz után, van-e családja, stb.
Nem tudom, hogy kezeljek egy ilyen információt. Ha igaz, és a srác nem lódított (miért is tette volna?), akkor valóban valami rokonféle az öreg, csak éppen a család elhallgatja. De lehet, hogy nem is tudunk róla, csak ő rólunk, mondjuk valami családfakutatás által (ezzel, mint már korábban írtam itt a blogon, én adós vagyok még magamnak és a famíliának). Túl friss az élmény, az biztos, hogy ha igaz, nem vagyok rá büszke, de azt hiszem, szégyenkezésre sincs okom, már csak azért sem, mert engem teljesen más értékrend szerint neveltek és nálunk - figyúúú, most jön az ellenálló duma, de télleg - 1956 tényleg forradalom volt 1990 előtt is és apám Szabad Európát hallgatott és ha elengedte magát, az igazi véleményét mondta el a rendszerről.
Egy tanulsága mindenesetre van a dolognak, ha fordíthatom a dolgot morbid irányba: a tatai temető környékén ne nagyon osztogassak névjegykártyát.
Szólj hozzá
Találkoztam délben egy régi-régi ismerősömmel, aki időközben vad alkesz és piti bűnöző lett, rohan hozzám lelkesen:
- Üdvözöl a rokonod!
A famíliám ugyan kiterjedt, de Orosházán nem nagyon van rokonom, mert többnyire Szarvason élnek - innen származom én is -, illetve az ország-világ különböző pontjain, Budapest, Baja, Szlovákia stb., kérdőn néztem hát rá (majdnem leírtam a nevét, de inkább nem azonosíttatom be).
- Börtönben voltam...
Húúú, elkezdtem rosszat sejteni, nem nagyon tudok ilyen szintű fekete bárányról a családban...
- ...és ott volt egy öreg sortüzes, Korbely Jani bácsi. Azt mondja ismer téged, távoli rokonok vagytok és üdvözöl.
Áááááá, ez rosszabb minden rossz hírnél. Olvastam én erről korábban, most utána is kerestem a Google-on, de esküszöm, sem én, sem a közvetlen családtagjaim nem tudnak az öregről, amikor ez hír volt, három évvel ezelőtt, beszéltünk róla, de nem tudtuk beazonosítani az egykori tatai századost. Akiről persze az én ismerősöm sem tudta, hogy hol lakik (csak annyit, hogy Nagyfán van, de sok kedvezményben részesül, például saját tévé, hazajárás stb.), honnan származik, mit csinált a sortűz után, van-e családja, stb.
Nem tudom, hogy kezeljek egy ilyen információt. Ha igaz, és a srác nem lódított (miért is tette volna?), akkor valóban valami rokonféle az öreg, csak éppen a család elhallgatja. De lehet, hogy nem is tudunk róla, csak ő rólunk, mondjuk valami családfakutatás által (ezzel, mint már korábban írtam itt a blogon, én adós vagyok még magamnak és a famíliának). Túl friss az élmény, az biztos, hogy ha igaz, nem vagyok rá büszke, de azt hiszem, szégyenkezésre sincs okom, már csak azért sem, mert engem teljesen más értékrend szerint neveltek és nálunk - figyúúú, most jön az ellenálló duma, de télleg - 1956 tényleg forradalom volt 1990 előtt is és apám Szabad Európát hallgatott és ha elengedte magát, az igazi véleményét mondta el a rendszerről.
Egy tanulsága mindenesetre van a dolognak, ha fordíthatom a dolgot morbid irányba: a tatai temető környékén ne nagyon osztogassak névjegykártyát.
