Kerékpártúrával vezettem le az elmúlt tízegynéhány napot, Orosháza-Tótkomlós-Kaszaper-Orosháza volt a menetvonal. Komlóson háromnapos nagy buli van, nagy emberekkel, találkoztam Závada Pállal is, a híres Jadviga párnája írójával, aki innen származik, sőt tótkomlósi szlovák élményeiből, gyűjtéseiből táplálkozik az elmúlt évtized egyik legnagyobb könyvsikere. Köszöntünk egymásnak, de több okból sem akartam feltartani: egyrészt a családjával volt, másrészt pedig én bringás menetfelszerelésben nem lettem volna kellemes társalgási partner. Egyébként Závada volt az első, akivel néhány éve pódiumbeszélgetést csináltam, meg persze egy csomó interjút, főként abban az időszakban, amikor filmet forgattak a regényből és egy csomó felvételt a megyében készítettek el Deák Krisztináék.

Zene helyett kisrádiót vittem, hozom magam képbe kormányválságilag. Érdekes és főleg összetett történet, könnyen lehet, hogy holnap írok belőle egy publicisztikát a jövő heti Délkeletbe. Mondjuk ez nehéz dolog. Nem megírni, hanem az utóéletét figyelni, merthogy szegény lapnak van egy nagyon gázos előélete, jónéhány évig a helyi szélsőjobb periodikája volt, és mivel túl nagy marketingtevékenység nem folyt az elmúlt néhány évben, az olvasók zöme ma is az. Így érdekes szitu alakul(hat) ki, mivel adatokat különösebben nem ismerek: az új olvasók nem tudják, hogy a lap már nem az a lap, így nem veszik kézbe; a régi olvasók nem nagyon tudnak mit kezdeni az objektív, kiegyensúlyozott, Uram bocsá' szakszerű cikkekkel, nem beszélve a néha kifejezetten liberális szemléletű publicisztikákkal, így előfordulhat egy két szék közötti seggreesés. Tévedés ne essék: akármilyen is a piaci helyzet, én tántoríthatatlan vagyok, csakis a saját szakmai értékeim szerint vagyok hajlandó írni, azaz nem valamiféle protest újságírást szeretnék követni, nem is a mindenkori gazdi akaratát lesni. Egyébként ez a saját értékrend nem valami ördöngös dolog, még csak nem is lila ködös valami, sokkal inkább közhelyes, egyesek szerint naiv és korszerűtlen: objektív, kiegyensúlyozott, kritikus, szakszerű, igényesolvasó-centrikus. Véleménycikkek esetén, különösen kulturális témában pedig megengedett a brutálisabb fogalmazás, illetve a magasabb elvárás is, itt ugyanis kizárólag a saját vélemény lehet irányadó, ha pedig én úgy gondolom, hogy X, Y vagy Z produkciója gáz, akkor ezt nem írhatom le másként, még hogyha ez konfliktusokkal is jár, sok esetben családilag is, mint ahogy erre volt már példa Lagzi Lajcsi esetében, nem is olyan régen :-)