Délelőtt láttam belülről is az új főiskolai épületet és nagggyon tetszett. Hivatalos úton voltam, ugyanis egy ukrán médiaoktató delegáció egyik tagjával találkoztam, interjút készítettem vele, meg persze ők is meg akartak ismerkedni magyar újságírókkal.  Akivel interjút csináltam, Petro Midrigan nem csak oktató, hanem gyakorló médiás is, az állami tévé rivnei  kirendeltségének (ez olyan, mint nálunk a körzeti stúdió) vezetője és egy magánegyetemen képeznek médiásokat, innen az együttműködés a Kodolányival. Az interjú szokásos  protokoll, bár rákérdeztem a szakma ottani biztonságosságára (ugyebár emlékszünk talán a fiatal netújságíróra, akit kinyírtak valami tényfeltáró ügy miatt). Erre viszonylag kitérő választ kaptam, azt meg sem pendítettem, hogy a háttérben Kucsma elnököt sejtették, sőt volt is valami haddelhadd abban az időben Kijevben - sajnos elég keveset tudunk a szomszédos országok ügyeiről, ha pedig hallunk valamit, akkor  alig egy-két napra raktározzuk az agyunkban.

Amíg vártam, kipróbáltam a géptermet, ez is nagyon király, bár nyilván az utóbbi hetekben elszoktam a jó gépektől, mert ez az irodai sem számít már csúcstechnológiának - de jut eszembe, sebaj, mert az új gépünk már meg van rendelve, sajnos majdnem minden alapeszközt - alaplap, processzor, memória, ház - meg kell vásárolni. Visszatérve a Kodolányira: a főigazgatót is sikerült elcsípnem, akivel előre megcsináltam a szombati interjút, merthogy ekkor avatják fel az új orosházi intézetet. Szabó Péter totálisan jó fej, fiatal, szerintem még negyven sincs és rendkívül laza, legalábbis külsőségekben, ahogy figyeltem a környezetét, komoly főnöknek tűnik.