Ismét téma a "fogadjon-e-el-kitüntetést-az-újságíró" elnevezésű szájtépés, a Népszabi tegnapi számában Bolgár György reagált Varró Szilvia egy korábbi cikkére. Az előzmény az, hogy a Nap-Keltét Mádl Ferenc lehúzta az augusztus 20-ai kitüntetettek listájáról, ami így elsőre hülyén hangzik, de az ok nyilvánvaló: egy csomó alkalommal elmarasztalta a Gyárfás-csapatot az ORTT. Habár reggelente, ha tudom, ezt a műsort nézem, mégis úgy vélem, helyes volt a köztársasági elnök döntése, s ezt a Megyó-adminisztrációnak is figyelembe kellett volna vennie. Ennek kapcsán fejti ki véleményét Varró Szilvia, túllépve a konkrét ügyön, arra a következtetésre jutva, hogy  sajtómunkásoknak általánosságban nem szabad elfogadniuk semmiféle állami kitüntetést. Erre kontrázik - jellemző módon - Bolgár, miszerint dehogynem lehet. Érvelése nagyjából arról szól, hogy 1.) A jobboldaliak is kapnak kitüntetést, 2.) Külföldön is kapnak és elfogadnak kitüntetést, 3.) Magyarországon a sajtó nem őrkutya, hanem - idézem -  Az újságíró nem rendőr, nem ügyész, nem bíró, és nem az az alapvető feladata, hogy a kormány körmére nézzen. Az újságírás célja, értelme az, hogy bemutassa az életet, annak legfontosabbnak tartott eseményeit, és megpróbálja kisebb és nagyobb dolgokban megközelíteni az igazságot. Igen, ahol hatalom van, ott van mivel visszaélni, ezért mindenféle - köz- és magán- - hatalom mindenkori birtokosaira szigorúbban kell figyelni, de az újságíró még elvben sem helyezheti magát a társadalom fölé, nem állíthatja be magát úgy, mint aki - hivatásából következően - mindenen és mindenkin fölül van. (Gonoszul hozzáfűzöm: mindez persze csak szoclib kormányzás idején érvényes, ellenkező előjelű kormány esetén lőni kell - K. Gy.)

Én természetesen hajlok a Varró Szilvia-féle álláspontot pártolók felé, de könnyen beszélek, mert nem volt részem megkísértésben és szerintem nem is lesz. Egyszer ugyan a Határőrségtől kaptam egy borítékot a Magyar Sajtó Napja tiszteletére évekkel ezelőtt, de minden kolléga kapott, így semmiképpen nem lefizetésként értékeltem, hanem gesztusként: együtt vehettük át a többi, kitüntetett határőrrel. Egyébként pedig huszárosan az a megoldás, hogy már eleve úgy kell dolgozni, hogy egyik oldalnak se jusson eszébe megjutalmazni a "szolgálatainkért", még akkor sem, ha látszólag légüres térben mozog az így működő sajtómunkás. Akiket pedig kitüntetnek, élvezkedjenek rajta: költsék el a pénzt, tegyék vitrinbe a plecsnit és törjék a fejüket, hogy miért válnak egyre hiteltelenebbé az olvasók/hallgatók/nézők szemében. (Félreértés ne essék: természetesen mindez nem vonatkozik a szakmai elismerésekre, Pultzer Emlékdíj, Tolerancia-díj, szerkesztőségi belső elismerések stb.)