KÁROLYI Mihály (1875-1955)
Politikus, köztársasági elnök. 1910-től parlamenti képviselő. Eleinte inkább konzervatív politizálást folytatott, majd egyre radikálisabb irányba tolódott el. Támogatta a nagybirtokok felosztását, az általános választójog bevezetését, a nemzetiségi autonómia növelését. Ezen nézetei, valamint békebarát politikája a háború első időszakában kevés támogatót találtak, de a katonai helyzet súlyosbodásával egyre népszerűbb lett, és 1918. október 31-én miniszterelnök lett. Az önálló Magyarország köztársasági elnökeként (1919. január 11-től) remélte, hogy Wilson feltételeiből kiindulva kedvező békét érhet el, de reményei nem igazolódtak. Az egyre fokozódó területi követelések hatására március 20-án lemondott. A kommunista uralom ideje alatt házi őrízetben tartották. 1919 nyarán külföldre menekült, és egyre közelebb került a baloldali szocialistákhoz. 1946-ban hazatért, majd 1947-től párizsi nagykövetként dolgozott. Rajk László 1949-es letartóztatásának hatására lemondott, és élete hátralévő részét emigrációban töltötte.
Kicsit elszégyelltem magam Károlyi-ügyileg, mert az elmúlt időben teljesen kiesett az agyamból ez a korszak, ezért utánaolvastam. A fenti idézet a Szegedi Egyetem honlapjáról származik, tehát autentikus forrás. Ráigazol, hogy a mai cirkusz sok hűhő volt semmiért: egyrészt a szociknak nem feltétlenül kellene erőltetniük ezt az önazonosságot, merthogy Károlyi és köztük kevés kapcsolat van (ő konzervatívból lett baloldali, nem pedig kommunistából tőkés, khm, hogy ha már ki kell mondanom...), egyébként pedig leszámítva a vargabetűket morálisan mindenképpen vállalható politikus, emlékezetem szerint az SZDSZ híres 1989-es kék könyvecskéjében is szerepel, mint előd. A jobbikosokhoz meg no comment, szóval ha választani kell Károlyi meg az ő példaképeik között, akkor....
Szólj hozzá
Politikus, köztársasági elnök. 1910-től parlamenti képviselő. Eleinte inkább konzervatív politizálást folytatott, majd egyre radikálisabb irányba tolódott el. Támogatta a nagybirtokok felosztását, az általános választójog bevezetését, a nemzetiségi autonómia növelését. Ezen nézetei, valamint békebarát politikája a háború első időszakában kevés támogatót találtak, de a katonai helyzet súlyosbodásával egyre népszerűbb lett, és 1918. október 31-én miniszterelnök lett. Az önálló Magyarország köztársasági elnökeként (1919. január 11-től) remélte, hogy Wilson feltételeiből kiindulva kedvező békét érhet el, de reményei nem igazolódtak. Az egyre fokozódó területi követelések hatására március 20-án lemondott. A kommunista uralom ideje alatt házi őrízetben tartották. 1919 nyarán külföldre menekült, és egyre közelebb került a baloldali szocialistákhoz. 1946-ban hazatért, majd 1947-től párizsi nagykövetként dolgozott. Rajk László 1949-es letartóztatásának hatására lemondott, és élete hátralévő részét emigrációban töltötte.
Kicsit elszégyelltem magam Károlyi-ügyileg, mert az elmúlt időben teljesen kiesett az agyamból ez a korszak, ezért utánaolvastam. A fenti idézet a Szegedi Egyetem honlapjáról származik, tehát autentikus forrás. Ráigazol, hogy a mai cirkusz sok hűhő volt semmiért: egyrészt a szociknak nem feltétlenül kellene erőltetniük ezt az önazonosságot, merthogy Károlyi és köztük kevés kapcsolat van (ő konzervatívból lett baloldali, nem pedig kommunistából tőkés, khm, hogy ha már ki kell mondanom...), egyébként pedig leszámítva a vargabetűket morálisan mindenképpen vállalható politikus, emlékezetem szerint az SZDSZ híres 1989-es kék könyvecskéjében is szerepel, mint előd. A jobbikosokhoz meg no comment, szóval ha választani kell Károlyi meg az ő példaképeik között, akkor....
