Az ítéletidő szerencsére elkerült bennünket, pedig Szegeden, Makón komoly károkat okozott a vihar.
Mondjuk én viharként tomboltam ma délután, nagggyon megszivatott Thürmer Gyula, meg a helyi munkáspártosok. A Munkáspárt elnöke Békés megyei haknin volt, kórházakat látogatott, utolsó állomás Orosháza. Fél háromra hívtak oda, gondoltam, csinálok egy interjút, mielőtt felmegy a kórházigazgatóhoz. Azt mondták, negyedóra az egész. Gondoltam én, hogy ennél több lesz, ismerve az igazgató-főorvost, de ennél jóval tovább tartott. Nem is tudom meddig, mert négy órakor eljöttem. Másfél órát bolyongtam egyedül a szakrendelő előterében, közben egy-egy ápoló, beteg, orvos ment el mellettem és azt hitték, hülye vagyok. Kínomban lekentem vagy három minigolfot, egy csomó Black Jacket és félkarú rablót a telefonomon, végül 16 órakor egy sms-t küldtem az egyik helyi munkáspártos telefonjára: ennyi volt. Úgyhogy másfél óra odavan az életemből - ennél több persze, mert ehhez szabtam a délutánomat, tehát akár itthon is ebédelhettem volna, ne adj Isten a szakdolgozatommal foglalkozhattam volna vagy bármi más értelmes dologgal, esetleg alvással - de nem, én Thürmer elvtárst vártam a folyosón. Mint valami húsz évvel ezelőtti rémálom....
Egyébként pedig szemüveges leszek rövidesen, elmentünk Erikával nagynehezen egy számítógépes vizsgálatra, igaz, csak olvasó, de szemüveget kell viselnem. Mivel monitor előtt is használnom kell, nagy valószínűséggel többet lesz rajtam, mint a zsebemben...