Most tettem fel a buszra a gyereket (haha, gyereket: májusban már tizenkilenc éves lesz...). Kb. fél kettőkor ér Pécsre, onnan még egy szűk órácskát utazik. Nagyon-nagyon remélem, hogy számára - ezúttal számomra is - 2005 több sikerélményt hoz, mint az idei. Mindenesetre ez az együtt töltött egy hét biztatást adott. Erről többet nem írok, egyrészt mert az ő élete, másrészt pedig tartom magam ehhez a még induláskor felállított alapszabályhoz, hogy a blogot nem használom intim témák felvetésére. Márpedig a bonyolult családi ügyek ebbe a kategóriába tartoznak.
Egyébként pedig Ghymest hallgatok, a legújabbat, az éGHYMESéket, most még csak kóstolgatom az albumot. Az első két-három hallgatás után azt mondom, hogy nem lesz olyan ütős, mint a Smaragdváros, de talán az előzőnél, a Héjavarázsnál jobb. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez az album nem volt jó, sőt nagyon is, de a Szárnyaskezű szeretők, a Pénz szaga, a Duna partján című dalokat überelni szinte lehetetlen. Ha most azt kérné valaki, hogy állítsam össze eddigi zenei élményeim Top 10-jét, habozás nélkül a Szárnyaskezű szeretők kerülne az első helyre és talán ott lenne még a Hobóval közös albumról, a Bakaballadáról a Csillagok...
