Félév lezárva, utolsó vizsgákra négyest-négyest kaptam, utána buli grillel, sörrel egészen késő estig, így a fesztiválújság befejezése hajnalra maradt. Minden percem ki volt centizve, de elkészültem kilencre, tízkor pedig már a dizáncégnél voltunk, aminek egy volt fotós kollégám, Nyári Attila a tulajdonosa és a vezetője. A produktumot még nem láttam, de teljesen nyugodt vagyok, mert szinte minden munkafolyamatot a volt napos gárda csinálta: Pocsaji Ricsi segített az oldalak összerakásában, Bacsa Endre tördelte, Attila pedig felügyelte a cuccot, no és én írtam-szerkesztettem. Elvileg szerdától minden fesztiválos kezében ott lesz Mezőtúron, bár még mindig fenntartom, hogy nem tekintem  újságírói pályám csúcspontjának a kiadványt, ...

Már csak néhány nap - mit nap: óra! - és normális életet élhetek, nem lesz több vizsga, munkatöbblet-teher, és akkor minden nap bringázok, olvasok, blogolok, pihenek, alszok, társadalmi életet élek. Hogy változatos legyen a blog, megint "szegénykorbelygyuriszív" típusú bejegyzés van soron, de téllleg csak erre futja most: egy csomó információt kéne a fejembe tömködni, vagy sikerül, vagy nem, továbbá a Wanted fesztiválújságját kellene szinte egyedül összerántanom péntek délelőtt tízig, amiben nem csak az a gáz, hogy egyedül írom - no jó, egy részét a honlapról emeljük át, kissé megturbózva, hanem az is, hogy most van először ilyen, célja az informálás, szórakoztatás, na most én itt a negyvenes fejemmel igyekszem ...

Holnap délutáni marketingvizsgámra tekintettel a vad olvasás mellett marketing témájú honlapokat is böngészgetek (szégyen, nem szégyen, most tudtam meg, mik azok a POS-reklámok; megmondjam? Hát az eladásihelyi cuccokról van szó, főleg patikák, dohánycégek élnek vele, de természetesen minden terület, így pld. az élelmiszeripar is). Ekkor akadtam egy érdekességre, ami nem csak szakmai: a világ legjobb ötven, vagy legalábbis annak tartott reklámja tekinthető meg egy weblapon, melyeket a Leo Burnett cég szakemberei válogattak össze. Érdemes megnézni, jópofák.

Normális helyeken most jön a lazítás, én meg most szívok a legjobban. Fel sem sorolom, annyi marhaság szakadt a nyakamba. Sőt, életemben először magánszakszervezetet is játszottam, mert muszáj volt: egy kis bérvitába keveredtem az egyik fővállalkozómmal, hadd ne nevezzem meg most itt viszonylag nyilvánosan. Szóval az, hogy egyre több és több munka, az ellenérték pedig egy 2002-es ligh-tos állapothoz van szabva: no nem. És ez nem anyagiasság, hanem erkölcsi kérdés. Aki úgy gondolja, hogy ennyiért dolgoztathat állat módjára, az tulajdonképpen lebecsül engem, és nem az én személyemre van ez kihegyezve, hanem - és hadd legyek nagyképű, ha már a szerénységem anyagi csődbe sodor - a minőségre, a pontosságra, a megbízhatóságra, s mindenre, ...

Az alföldi postavonatok június 26-án este futnak be utoljára a Keleti pályaudvarra: ezzel véget ér a vasúti levélszállítás Magyarországon. A Magyar Posta Rt. ugyanis az idén nyáron áttér a nyugat-európai országokban bevett gyakorlatnak számító közúti fuvarozásra. A forgalom 90 százalékát eddig is közúton bonyolították, mostantól azonban minden küldeményt így szállítanak, a postavonat-közlekedést pedig beszüntetik. A MÁV és a Posta 1868 óta működik együtt, ám a szerződést most felbontják.

Most pedig  megint nosztalgia következik. Első munkahelyem a postaforgalmi szakközép elvégzése után 1982-ben a mozgópostafőnökség volt, igaz, csak másfél évig dolgoztam itt, de rendkívül kedveltem ezt az életformát (a mozgóposta ...