Normális helyeken most jön a lazítás, én meg most szívok a legjobban. Fel sem sorolom, annyi marhaság szakadt a nyakamba. Sőt, életemben először magánszakszervezetet is játszottam, mert muszáj volt: egy kis bérvitába keveredtem az egyik fővállalkozómmal, hadd ne nevezzem meg most itt viszonylag nyilvánosan. Szóval az, hogy egyre több és több munka, az ellenérték pedig egy 2002-es ligh-tos állapothoz van szabva: no nem. És ez nem anyagiasság, hanem erkölcsi kérdés. Aki úgy gondolja, hogy ennyiért dolgoztathat állat módjára, az tulajdonképpen lebecsül engem, és nem az én személyemre van ez kihegyezve, hanem - és hadd legyek nagyképű, ha már a szerénységem anyagi csődbe sodor - a minőségre, a pontosságra, a megbízhatóságra, s mindenre, ami e mögött van. Na befejezem, mielőtt elkezdem finomítgatni a szöveget....