Ami sima poénnak indult,
azaz kattintottam egyet a füle magányában, a képet pedig
ideszögeltem, mostanra fontos önigazolás: így szavaztam. Mert - hmmm -
szégyellem magam sokak helyett. Nem vagyok, tényleg nem vagyok vevő a
patetikus nemzetbúra, meg a magyarság túllihegésére, sőt ki is röhögöm
az ilyesmit, de ez az eredmény lesújt, mert győzött a "hús, hús, hús,
csakis hús" (c)Belga), egyébként ezzel kapcsolatban valamelyik kis
csatornához küldtek egy sms-t, nagyjából ezzel a szöveggel: "Isten nem
ver bottal, torkotokon akad majd a megspórolt falat, egy
ukrán Kárpátaljáról" , ami szélsőséges véleménynek mondható, de őszinte
és torokszorító reakció. Egyébként az utolsó napokban ugrott be a
legkézzelfoghatóbb érv az igen(em) ...
Kilenc óráig a választók 4,12 százaléka szavazott, ez jelentősen
elmaradt a 2003-as EU népszavazás 7,68-as arányához képest. Békés
megyében a részvétel csak egy kicsivel marad el az országos átlagtól
(4,05 százalék).
Cseréltem gyorsan kérdőívet. Majd este összevetem a
népszavazásost a tényleges eredményekkel. Most egy jó kis fogyasztási
téma került fel: mennyit költesz karácsonyi ajándékra?
A város kihaltabb, mint máskor - vagy csak a köd miatt nem látom a
mozgást, de sokkal valószínűbb, hogy behúzták fülüket-farkukat a népek.
A kutyával elmentünk a szavazókörünk előtt, ott sem volt különösebb
mozgás. Kitartás, mindjárt megyünk.
Ja, fogyasztás templomai: felmerült, hogy megejtjük életünk első
Lidl-látogatását Békéscsabán vagy Szarvason, de aztán ez elmaradt. Nem
is bánom, mert már most délután találtam egy újabb okot, hogy ne
foglalkozzak velük, ha már ilyen görények.
Hallgattam Tiborra és ma csak családi ügyekkel foglalkoztam (lásd
üzenőfal :-)), beleértve természetesen a hó elején szokásos
áldozathozatalt a fogyasztás oltárán. Persze ez volt az eredeti terv
is, kora reggel a békéscsabai teszkóban kezdtünk, két kocsit
tologattunk ketten, hátha sikerül a határtalan ajándékozási
problémákra megoldást találni, meg persze a karácsonyi eszem-iszomhoz
is szereztünk be kellékeket. Megjegyzem, az ajándékozási láz számomra
soha nem volt probléma, én ezeket a dolgokat az utolsó pillanatra
hagyom (itt is érvényes a klasszikus Rejtő Jenői-i mondás: a legjobb
Múzsa a határidő) és ilyenkor eddig még mindig sikerült jól
választanom, vagy csak nagyon jó színészekkel vagyok körülvéve, akik
profi módon ...
Ma éjjel egy újabb kultfilm: Beat
a Film+-on. Ezúttal a
beatirodalom apostolairól, Ginsbergről, Kerouac-ról, William S.
Burroughs-ról lesz szó, pontosabban életüknek egy érdekes epizódjáról.
Pazar szereposztás, a női főszereplő Courtney Love, Kurt Cobain
özvegye, Burroughst pedig Kiefer Sutherland alakítja, de ott van még a
Hivatali patkányokból ismert Ron Livingstone is. Ezek a nevek mára már nem csengenek
olyan jól, mint annak idején, az Úton valóságos Biblia volt, Ginsberg
versei pedig Hobónak köszönhetően váltak közkinccsé (érdekes momentum:
Ginsberg néhány másodpercre szerepel Szomjas György Kopaszkutya című
filmjében).
Csak a végét láttam a
tévében a Tőkés-Duray-Ágoston kontra Gyurcsány vitának, de sok újat nem
tudtam meg, nagyjából arról szólt, amiről a kampány: nemzeti húrok vad
pengetése némi bibliai és irodalmi beütéssel, mellébeszélő demagógia
a másikon. Nem csodálnám, ha kevesen mennének el. De én elmegyek és egy
nem et és egy igen t fogok ikszelni, ebben a sorrendben - hihihi, pont úgy, mint az MDF,
persze teljesen más megfontolásból.
Hopsz, éjféltől kampánycsend. Tényleg, most mi legyen? Aki holnap
olvassa ezt, az mostmár befolyásolva lesz? Vagy most feljelent valami
jóakaróm? Tényleg, a privát lapokra (blogokra) milyen szabályok
vonatkoznak (mellesleg a kérdőívnek már nyolc nappal a szavazás előtt
le kellett volna kerülnie).
A szakdolgozat kész van ugyan, azért ennyire nem kéne lelazulnom,
merthogy holnap délután kettőkor két kollokvium is lesz, stratégiai
menedzsment és szolgáltatásmarketing, én meg, mint aki jól végezte
dolgát, itt netezgetek, közben fél szemmel a Dream Team-et nézem,
tagjai: Kuncze, Áder, Gémesi, Hiller, meg még lehet, hogy ott van
valaki, eddig csak őket láttam...
Wahorn Andrásé a jövő
A budai Millenáris Parkban jövő év végén megnyíló Jövő Háza művészeti vezetőjeként tevékenykedik majd Wahorn András képzőművész.
Ez jó hír, tényleg. Nem csak azért mondom, mert eszeveszett nagy
Bizottság-rajongó voltam a nyolcvanas évek első felében, illetve
később is figyelemmel kísértem Wahorn, illetve a többiek dolgait. Bár
én a képzőművészethez nem értek, már akkor is látni lehetett, hogy ezek
a szentendrei fiúk forradalmat csinálnak. Mára persze megszelidültek
(már aki), itt hát az ideje, hogy a közösség számára hasznosítsák
tehetségüket, tapasztalataikat. Ha kell, öltönyben is. Más kérdés, hogy
áttekinthető, nem feudális bürokráciákban ez jóval könnyebb, izgatottan
várom, ...
Korbely
úr ma átvette első szemüvegét. Elvileg 0,5 dioptriás olvasó, de monitor
előtt is használni kell, továbbá célszerű autóvezetés közben is. Nos,
mivel többnyire monitor előtt ülök, ha nem, akkor olvasok vagy autót
vezetek, így tehát szinte mindig viselni kell. A lencséje meg azért
sötét, mert valami nagyon speciális réteggel van bevonva a komputerből
kiáramló elektron krampuszok ellen (tetszik nekem ez a szó, kellett
emlegetni :-))
(Ja hát a kép, az csodálatos, önarckép ugyanis és őrült erősen koncentrálok rajta, hogy ne pislogjak a vakutól)