A Hír tévé élőben adta le az
Orbán-beszédet, félig-meddig oda is figyeltem. Nagyjából az a
véleményem róla, ami a Gyurcsány-beszédről: várható retorika volt,
teljesen logikus üzenetekkel. Ami változás, a show-jelleg, ha politikai
tanácsadó lennék, helyeselnék, hiszen igazi modern produkciót láttunk:
elő road-show, interaktivitás sms-ben, közönség körbe, népszerű
alákérdezők (Rákay Philip zenetévés múltja révén inkább a fiatal
korosztály számára, míg Kudlik Júlia mindenki más számára szimpatikus
személyiség). A kommunikációs fiúk ügyesen a gombhoz varrták a kabátot,
azaz először meghatározták az üzeneteket, elmentek a célszemélyekhez
(Pocsaj - parasztok; Várpalota - munkások; Óbuda - 2002-ben
eltévelygett fővárosiak, akik viszont mára már nagyon unják a banánt),
utána pedig kicsipegették a 160 karakterekből az ide illőket, amit
Berlusconi, Németh Sándor, illetve a TV-shopos Horst stíluselemeinek
mixelésével adtak elő. Az meg egyáltalán nem lepett meg, hogy nem volt
magyarkodás, nem volt ideológia, annál több hétköznapi téma és sajnos
elég sok gazdasági demagógia. De ne csak a rosszat mondjam: pozitívum a
Viktortól ilyenkor megszokott humor és sok esetben a ténylegesen jogos
kritika.Pógárként viszont egy kicsit bohóckodásnak tűnt nekem az egész, nyilván azért, mert tartom magam olyan értelmes fiúnak, hogy nekem ne tessenek üzeneteket becsomagolni, értek én a szóból. Érdemi, valóban izgalmas Gyurcsány-Orbán akció itt már csak az elkövetkező időszakban kb. egy év múlva lesz, amikor is a két kedvencem vitára kel. Megjegyzem, nem lenne ellenemre egy olyan megoldás, mint az USA-ban, hogy akár több részre bontva olthatnák egymást a miniszterelnök-aspiránsok.
