Mától nekünk is van sok traktorunk, beee...Eddig nem sokat értekeztem az agrárdemonstrációról, most sem fogok, több okból sem, ami nem azt jelenti, hogy nincs véleményem. Van, igaz, nem egészen kiforrott, nem egészen határozott. Egyébként teljesen prózai oka van, hogy nem szívesen beszélek erről a témáról: egy tematikus mezőgazdasági portálnak is dolgozom, így hülyén nézne ki, hogy osztanám itt az észt, mert ha a gazdák mellett állnék neki érvelni, akkor azt gondolnák, hogy elfogult vagyok, ha pedig ellenük, az pedig etikátlan lenne, mert az általam szerkesztett tartalmak válnak hiteltelenné, ezáltal maga a lap is.
Ezért csupán a csendes szemlélődő szerepe jutott nekem ma az Orosháza határában megtartott demonstráción, amikor kimentem mikrofonnal és kamerával, beszélgettem néhány ismerősömmel, elkészítettem néhány interjút és riportot empatikusan, részemről ennyi volt a gazdademonstráció.
Persze, nem egészen így van: agrárkapusként azért ad többletfeladatot az ügy, igyekszem ugyanis lehetőség szerint percrekészen követni az eseményeket, szerencsére ez egészen jól megy, köszönhetően a mára felnőtté vált online tartalomszolgáltatásnak.
