Hegyalja, Tóth Gabi, BB Évi
Ma főként hivatalos,
félhivatalos meghívólevelek írásával voltam elfoglalva, a Hegyalja
közéleti szereplőinek próbáltam meg hozzájuk szabott meghívókat
gyártani. A szervezésnek ez a leghálátlanabb szakasza, legalábbis ezt
szeretem a legkevésbé. Viszont az elmúlt öt évet nézve hatalmas
előrelépés, hogy immár szinte mindenkit el lehet érni e-mailen -
2001-2002-ben még bizony telefonszámok után kellett nyomozni és
politikai kapcsolatokat bevetni - ez nem csak az akkori kormány
kritikája, tényleg szükség votl egy-két támogató szóra, mintha csak egy
útépítő cég lobbistája lettem volna. Vannak már fix fellépők és fix
időpontok is, ezeket azonban egyelőre babonából nem kiabálom ki, meg
hát egyértelmű is részben, például Faludy Gyuri bácsi, s erre büszke
vagyok.Hegyalja-ügyben annyi fejlemény van még, hogy a Transglobal Underground és az Asian Dub Fundation mellett a svéd Clawfinger is fellép, őket egyébként 1995-ben már volt szerencsém látni a Szigeten - Úristen, éppen tíz éve volt ez is, pedig, mintha tegnap történt volna...
Fogyasztottam médiát is a hétvégén, persze, olyat is, amit nem szoktam, például Megasztárt. Volt abban egy jópofa emberi dolog, ami megragadott, mégpedig a 17 éves Tóth Gabriella, akit nem különösebben kedvelek (nem jó szó, helyesebb, hogy nem érdekel), mint ahogy az egész műsorfolyamot sem, a Pokolgép együttesen meg még indulásakor, fénykorában is jót mosolyogtam. Szóval a kislány elénekelte a Gépindulót, amit Pierrot mester jól lehúzott, mire a kiscsaj olyan, de olyan átéléssel védte meg az általa kedvelt dalt, együttest, műfajt, hogy öröm volt nézni, hallani, azt mondtam: igen, ez az, igazi emberi gesztus, lázadás a showbiznisz ízlésfasizmusa ellen, lehet még ebből a lányból valaki, nem biztos, hogy a producerek formálják a feltételezett tömegigény szintjére, hanem akár még ő is formálhatja a közizlést. Feltéve, ha lesz elég ereje, kitartása stb.
A másik eset a Napló című műsorhoz kötődik, ami egyébként néha nagyon
jó riportokkal áll elő, de vércinizmusnak tartom, hogy elmentek BB
Évihez, aki nem bírta a valóságcirkusszal járó gyűrődést, mára
tulajdonképpen egy mentális roncs, és bemutatták, hogy tessék, itt van
egy looser, holott abban, hogy a dolgok idáig fajultak, a Big
Brothernek jókora része van. Szerintem. (Ja, az egy másik tévé
szlogenje).Kéne írnom is, a fejemben motoszkál egy-két jegyzet, illetve van két felvett interjúm, amik szavatossága kezd lejárni, de valahogy nem megy ez a fajta munka. Alkotói válság, mondhatnám nagyképűen, amit a legnagyobbak is átélnek. De lehet, hogy nem is alkotói, hanem csak egy sima önértékelési, morális válság?
