Két kerék, kávé, kristálycukor
Végre
májusnak látszó időjárás köszöntött be reggel, naná, hogy minden
egyebet alárendelve biciklizni indultam, annál is inkább, mert formába
kell hoznom magam: egy hét múlva indul Léna Európa túrája,
s a tavalyihoz hasonlóan egy darabon én is el szeretném kísérni. Igaz,
tavaly, a Balkán Tour előtt csak egy oda-vissza 20-25 kilométeres utat
vállaltam be, de most el szeretnék menni Kondorosig, de jobb esetben
Mezőberényig.S mivel az idén még nem túl sokat tekertem, most bele kell húznom. Reggel 37,8 kilométert tettem meg az egyik legkedveltebb útvonalamon, a Gádoros-Nagyszénás-Orosháza háromszögben, holnapi tervem nincs, de hétfőn egy egész napos kirándulást tervezek hátizsákkal, szendvicsekkel, térképpel: nagy valószínűség szerint Dél-Békés romantikusan rázós útjait és depressziós falvait próbálom meg körbejárni reggeltől estig, persze nem rohamtempóban,hanem kikapcsolódás- és tréningképpen.
Az Alföldön egyébként elsősorban a sík terep miatt jó bringázni, viszont minden más hatás negatív: hamarabb elkap a szembeszél, kevés a növény, az Unióba haladó állattartók jóvoltából pedig egynémely szakaszokon elviselhetetlen bűz gyötri a levegővel egyébként is nehezen gazdálkodó túlsúlyos bringást. Az autósok, gondolom, mindenhol bunkók, ma momentán kettő próbált meg szemből úgy előzni, mint hogyha ott sem lennék. Felüdülést csak a falusi kocsmák jelentenek: olcsó, de szar kávé, édesítő persze nincs, csak kristálycukor, hülye feliratok a falon, meg hát a kedves alkesz pofák, akiknek 2005-ben is leesik az álluk azon, hogy egy hülye anélkül biciklizik, hogy konkrét úti célja lenne, azaz nem közlekedik, hanem csak teker.
