Botrány-infláció, avagy csak a ti tolvajotok tolvaj
A bíróság elutasította a Tokajhegyalja Kft. helyreigazítási kérelmét
A bíróság szerdán első fokon elutasította a Tokajhegyalja kft. helyreigazítási kérelmét, amelyet az Élet és Irodalom című hetilappal szemben nyújtottak be. A kft. fellebbez az ügyben, az ÉS főszerkesztője örül a döntésnek.
Az a baj, hogy mára inflálódtak a nagy leleplezések, egy-egy ilyen típusú hírre vagy álhírre már nem mozdul senki, csak az érintett oldalak publicistái, illetve szimpatizánsai dörzsölik a tenyerüket. Például erre az Orbán-dologra, ami, valljuk be, csúnya dolog, ész nélkül jelennek meg a különböző közlemények, a rendszerváltás utáni legnagyobb korrupciós ügynek nevezik a Tokajhegyalja Kft. területszerzési megbeszéléseit (nem az, ajaj, van itt még egy s más), miközben álszentül sunnyognak saját táboruk dolgain. Fordítva is így van ez, védekezőállásban hangosabb a komcsizás és (szintén joggal) emlegetik fel a Gyurcsány-féle vállalatbirodalom különös születését, a K & H-ügy esetleges szoci vonatkozásait, meg aztán itten a végeken lokális ügyeket is tudunk mondani mindkét oldalról, bár itt mintha kevesebb konc jutott volna a jobboldalnak - vajjjon miért? :-)
Szóval azért akárhogy is nézzük, mégiscsak a tényfeltáró újságírás diadala ez a mai bírósági ítélet, még hogyha ettől nem is születnek a jövőben tömegesen ilyen jellegű munkák. Ez önkritika is, tizenhárom év alatt én sem jeleskedtem ebben a műfajban, tekintve, hogy ennek nem álltak rendelkezésre a feltételei: idő, pénz, főnökség, mely úgy igazán kiállt volna értünk, sőt, valljuk be őszintén, sok esetben inkább fékeztek a szerkesztők, mint szárnyakat adtak. Az ÉS persze más, ők több mint egy évtizede adnak helyt kitűnő tényfeltáró riportoknak, hogy csak a bánya-, az olaj- és egyéb ügyeket említsem, továbbá kincset ér Kovács Zoltán Sajtómunkások sorozata. Ez utóbbiból sokat tanultam és sokszor szégyelltem magam, még akkor is, ha néha bizony a főszerkesztő a jogosnál nagyobbat lőtt - de hát erről is szól a kritikai újságírás. Ráadásul - bár most úgy tűnik, hogy Kovácsék balra húznak (ez is mekkora őrültség, ez a "hanincsvelünkellenünkvan" szemlélet) - az ÉS tényleg egy jó újság, a mai napig szellemi izgalmat jelent, még hogyha korábban, huszonéves koromban inkább a második felét, az "És irodalmat" szerettem jobban, mára pedig az "Életet" - de hát a világ is eképpen változott.
Ide a végére egy nekrológot szántam a tényfeltáró újságírásnak, de közhelyes lenne okoskodni a dolgon, hiszen egyrészről a bevezetőben jelzett botrány-infláció, a bulvárosodás és még ki tudja, milyen okok miatt nincs már erre igény - ezáltal pedig a hatalom ellenőrzésére sem, ami azért nem is kicsit gáz. Aki pedig tényfeltáró riporter akar lenni és sikeres, jobban teszi, ha meglesi, miért válik Détár Enikó és Rékasi Károly, vagy odafigyel, hogy VV Anikó éppen kit emel fel vagy vissza a sztárvilágba...
Szólj hozzá
A bíróság szerdán első fokon elutasította a Tokajhegyalja kft. helyreigazítási kérelmét, amelyet az Élet és Irodalom című hetilappal szemben nyújtottak be. A kft. fellebbez az ügyben, az ÉS főszerkesztője örül a döntésnek.
Az a baj, hogy mára inflálódtak a nagy leleplezések, egy-egy ilyen típusú hírre vagy álhírre már nem mozdul senki, csak az érintett oldalak publicistái, illetve szimpatizánsai dörzsölik a tenyerüket. Például erre az Orbán-dologra, ami, valljuk be, csúnya dolog, ész nélkül jelennek meg a különböző közlemények, a rendszerváltás utáni legnagyobb korrupciós ügynek nevezik a Tokajhegyalja Kft. területszerzési megbeszéléseit (nem az, ajaj, van itt még egy s más), miközben álszentül sunnyognak saját táboruk dolgain. Fordítva is így van ez, védekezőállásban hangosabb a komcsizás és (szintén joggal) emlegetik fel a Gyurcsány-féle vállalatbirodalom különös születését, a K & H-ügy esetleges szoci vonatkozásait, meg aztán itten a végeken lokális ügyeket is tudunk mondani mindkét oldalról, bár itt mintha kevesebb konc jutott volna a jobboldalnak - vajjjon miért? :-)
Szóval azért akárhogy is nézzük, mégiscsak a tényfeltáró újságírás diadala ez a mai bírósági ítélet, még hogyha ettől nem is születnek a jövőben tömegesen ilyen jellegű munkák. Ez önkritika is, tizenhárom év alatt én sem jeleskedtem ebben a műfajban, tekintve, hogy ennek nem álltak rendelkezésre a feltételei: idő, pénz, főnökség, mely úgy igazán kiállt volna értünk, sőt, valljuk be őszintén, sok esetben inkább fékeztek a szerkesztők, mint szárnyakat adtak. Az ÉS persze más, ők több mint egy évtizede adnak helyt kitűnő tényfeltáró riportoknak, hogy csak a bánya-, az olaj- és egyéb ügyeket említsem, továbbá kincset ér Kovács Zoltán Sajtómunkások sorozata. Ez utóbbiból sokat tanultam és sokszor szégyelltem magam, még akkor is, ha néha bizony a főszerkesztő a jogosnál nagyobbat lőtt - de hát erről is szól a kritikai újságírás. Ráadásul - bár most úgy tűnik, hogy Kovácsék balra húznak (ez is mekkora őrültség, ez a "hanincsvelünkellenünkvan" szemlélet) - az ÉS tényleg egy jó újság, a mai napig szellemi izgalmat jelent, még hogyha korábban, huszonéves koromban inkább a második felét, az "És irodalmat" szerettem jobban, mára pedig az "Életet" - de hát a világ is eképpen változott.
Ide a végére egy nekrológot szántam a tényfeltáró újságírásnak, de közhelyes lenne okoskodni a dolgon, hiszen egyrészről a bevezetőben jelzett botrány-infláció, a bulvárosodás és még ki tudja, milyen okok miatt nincs már erre igény - ezáltal pedig a hatalom ellenőrzésére sem, ami azért nem is kicsit gáz. Aki pedig tényfeltáró riporter akar lenni és sikeres, jobban teszi, ha meglesi, miért válik Détár Enikó és Rékasi Károly, vagy odafigyel, hogy VV Anikó éppen kit emel fel vagy vissza a sztárvilágba...
