Az alkalmasabb jelölt nyert
Ma
nem követtem olyan részletesen az elnökválasztást, mint tegnap, noha a mai
nap volt izgalmasabb, már amennyire ezt izgalmasnak lehet nevezni. A
meglepetés az volt, hogy nem történt meglepetés, a koalícióból, egész
pontosan az MSZP-ből azért többet néztem ki. Bár mindenképpen jobb,
hogy így alakult, valami aljas taktika komoly kiábrándulással járhatott
volna. Végre egy olyan téma, amit nem fekete-fehéren látott az ország, még a bal- és liberális oldalon is voltak olyanok, akik a Védegylet jelöltjét (hiszen eredetileg ez a civil szervezet vetette fel a nevét, az MDF és a Fidesz csak később csatlakozott) tartották alkalmasabbnak. A jövőre nézve egyébként Sólyom László köztársasági elnöksége azért is megnyugtató, mert biztos, hogy csupán közjogi szempontokat vesz figyelembe egy-egy döntésnél, a rendelkezésére álló mozgástérben - de hát ezt egy párszor elmantráztam már itten, akárcsak egy pártkommunikációs papagáj...
A szavazás közben lezajlott közjátékok pedig röhejesek: akár a Szilire szavazó fideszes, akár a házbizottsági ülésbe menekülő szocik, akár a szavazatvásárlást kiáltó Áder - aki persze nem bizonyította tudtommal állítását.
Mécs Imre pedig tovább nőtt a szememben, igaz, hogy nem az én ízlésem szerint szavazott, de autonóm, bátor személyiségként viselkedett, ami manapság nagy erény.
Egyébként a vonat már elment, de akár ő is lehetett volna köztársasági elnök, ha...
