ÉS...
...és ha már Hegyalja:
A jogerős bírósági ítélet szerint nem tartott taggyűlést a Tokajhegyalja Kft. az Élet és Irodalomban (ÉS) közölt időpontokban, így helyreigazításra kötelezték a lapot. Az ÉS főszerkesztője szerint cikksorozatuk lényeges állításait nem cáfolták. Első fokon még a hetilapnak adtak igazat, mondván, hogy kisebb, lényegtelen tévedések miatt nem lehet helyt adni helyreigazításnak. (Origo)
Elvből nem véleményezek, kritizálok bírósági ítéleteket, mert 1) nem vagyok jogász (csak hamarosan jogászférj), 2.) valami tekintélyt azért tisztelni kell és szerintem a független magyar bíróság ilyen szervezet, vagy ilyennek kell lennie. Mindenesetre szomorú vagyok, mert nem ez az első eset, hogy sajtóügyben a bíróság első fokon teljesen másként ítélkezett, mind másodfokon. Sajnos ilyen dolgokba (kicsiben) mi is belefutottunk annak idején, dicsőséges napilapos koromban. A felperesnek ugyanaz volt a taktikája, mint most a Fidesznek: belekapaszkodott a legkisebb pontatlanságba, aminek helyt adott a bíróság, így az illető nagy pofával hirdethette, hogy hülyeséget írtak róla. Ilyen volt még kezdő koromban egy temetkezési vállalat, aki elkevert egy hullát (komolyan! :-)), a cikk teljesen igaz volt, csupán annyi pontatlanság csúszott be, hogy az érintett település ravatalozójában van-e hűtőtárolás vagy nincs. Ugyanez volt az Éneklő Rendőr esetében is, akiről azt találtam írni, hogy hullarabló (Zámbó Jimmy halála után néhány nappal), az ügyvéd egy zavaros fenyegető levéllel jelentkezett be, holott kritikáról volt szó, amiért ugyebár igen nehéz elmarasztalni bárkit is. Viszont főnökünk mindig is a kompromisszumok híve volt, így leközöltük a levelet szó szerint, kommentár nélkül, így megúsztuk helyreigazítás meg bocsánatkérés nélkül.
Mondom, a joghoz nem sok affinitásom van, azonban talán nem tévedek, ha a jelenlegi gyakorlat okát abban látom, hogy van egy korszerűtlen sajtótörvény (1986-os!!!), ezért a bíróságok a btk., ptk, az adatvédelmi és egyéb törvények alapján ítélkeznek sajtóügyekben, ami pedig kaotikus helyzetet teremtett. OK, van ugyan médiatörvényünk is, mégsem úgy működik a média, ahogy kellene, mindenesetre az legalább leszabályoz olyan dolgokat, amiket az írott sajtó esetében nem. Például ha lenne egy modernebb sajtótörvény is, legalább önkormányzatok nem bitorolhatnák a helyi nyilvánosságot, ugyanis tévéjük, rádiójuk nem lehet az 1996-os médiatörvény szerint. Persze ezt is kijátsszák, egyszemélyes kft.-ket hoznak létre, amelyek ugyanúgy nyalják a helyi hatalom seggét, mint az önkormányzati lapok.
Van ennek az ÉS-Fidesz-ügynek egy ugyancsak szomorkás mellékszála is: természetesen Répássy Róbert komolytalan dolgokról beszél, amikor Orbán-ellenes összesküvést emleget és tényleg baromság előcitálni Rajnai Attila szerződését a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattal. De! Ártalmas gyakorlat, hogy a magyar sajtó egyik legjobb tényfeltáró újságírója ilyen szerződéseket köt, felesleges sorolni, miért (például a függetlenésg....). Kovács Zoltán főszerkesztőnek van egy sorozata az ÉS-ben, a Sajtómunkások, mely éppen az ehhez hasonló eseteket pellengérezi ki. Kérdés, hogy ez esetben születik-e újabb Sajtómunkások, melyben saját emberünket feddjük meg a tényfeltáró újságírás és persze az Élet és Irodalom részbeni lejáratása miatt....
Szólj hozzá
A jogerős bírósági ítélet szerint nem tartott taggyűlést a Tokajhegyalja Kft. az Élet és Irodalomban (ÉS) közölt időpontokban, így helyreigazításra kötelezték a lapot. Az ÉS főszerkesztője szerint cikksorozatuk lényeges állításait nem cáfolták. Első fokon még a hetilapnak adtak igazat, mondván, hogy kisebb, lényegtelen tévedések miatt nem lehet helyt adni helyreigazításnak. (Origo)
Elvből nem véleményezek, kritizálok bírósági ítéleteket, mert 1) nem vagyok jogász (csak hamarosan jogászférj), 2.) valami tekintélyt azért tisztelni kell és szerintem a független magyar bíróság ilyen szervezet, vagy ilyennek kell lennie. Mindenesetre szomorú vagyok, mert nem ez az első eset, hogy sajtóügyben a bíróság első fokon teljesen másként ítélkezett, mind másodfokon. Sajnos ilyen dolgokba (kicsiben) mi is belefutottunk annak idején, dicsőséges napilapos koromban. A felperesnek ugyanaz volt a taktikája, mint most a Fidesznek: belekapaszkodott a legkisebb pontatlanságba, aminek helyt adott a bíróság, így az illető nagy pofával hirdethette, hogy hülyeséget írtak róla. Ilyen volt még kezdő koromban egy temetkezési vállalat, aki elkevert egy hullát (komolyan! :-)), a cikk teljesen igaz volt, csupán annyi pontatlanság csúszott be, hogy az érintett település ravatalozójában van-e hűtőtárolás vagy nincs. Ugyanez volt az Éneklő Rendőr esetében is, akiről azt találtam írni, hogy hullarabló (Zámbó Jimmy halála után néhány nappal), az ügyvéd egy zavaros fenyegető levéllel jelentkezett be, holott kritikáról volt szó, amiért ugyebár igen nehéz elmarasztalni bárkit is. Viszont főnökünk mindig is a kompromisszumok híve volt, így leközöltük a levelet szó szerint, kommentár nélkül, így megúsztuk helyreigazítás meg bocsánatkérés nélkül.
Mondom, a joghoz nem sok affinitásom van, azonban talán nem tévedek, ha a jelenlegi gyakorlat okát abban látom, hogy van egy korszerűtlen sajtótörvény (1986-os!!!), ezért a bíróságok a btk., ptk, az adatvédelmi és egyéb törvények alapján ítélkeznek sajtóügyekben, ami pedig kaotikus helyzetet teremtett. OK, van ugyan médiatörvényünk is, mégsem úgy működik a média, ahogy kellene, mindenesetre az legalább leszabályoz olyan dolgokat, amiket az írott sajtó esetében nem. Például ha lenne egy modernebb sajtótörvény is, legalább önkormányzatok nem bitorolhatnák a helyi nyilvánosságot, ugyanis tévéjük, rádiójuk nem lehet az 1996-os médiatörvény szerint. Persze ezt is kijátsszák, egyszemélyes kft.-ket hoznak létre, amelyek ugyanúgy nyalják a helyi hatalom seggét, mint az önkormányzati lapok.
Van ennek az ÉS-Fidesz-ügynek egy ugyancsak szomorkás mellékszála is: természetesen Répássy Róbert komolytalan dolgokról beszél, amikor Orbán-ellenes összesküvést emleget és tényleg baromság előcitálni Rajnai Attila szerződését a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattal. De! Ártalmas gyakorlat, hogy a magyar sajtó egyik legjobb tényfeltáró újságírója ilyen szerződéseket köt, felesleges sorolni, miért (például a függetlenésg....). Kovács Zoltán főszerkesztőnek van egy sorozata az ÉS-ben, a Sajtómunkások, mely éppen az ehhez hasonló eseteket pellengérezi ki. Kérdés, hogy ez esetben születik-e újabb Sajtómunkások, melyben saját emberünket feddjük meg a tényfeltáró újságírás és persze az Élet és Irodalom részbeni lejáratása miatt....
