Csányisconi?
Érdekes
elemzést tett közzé a Political Capital saját portálján, a minap
elindított Hírszerző.hu-n. Csányi Sándor OTP-vezér általuk
feltételezett és tények egymás mellé rakásával bizonyítani próbáló
politikai, mi több miniszterelnöki ambícióiról van szó. Az alapvetés
az, hogy a megamilliárdos Csányi korábban kerülte a nyilvánosságot, de
egy-másfél éve megtervezett kommunikáció mentén nyomul, hivalkodó
pénzszórás helyett például milliárdos alapítványt gründol tehetséges
vidéki gyerekeknek. Érdekes jelenség ez, korábban Princz Gábor
dédelgethetett hasonló ambíciókat, ő talán türelmetlenebb és mohóbb
volt, kapkodott, így kvázi-birodalma összeomlott. Csányi Sándor azonban
a jelek szerint tudatosabban építkezett, jól kezeli a politikai elitet.
A jelenség normálisnak is mondható egyébként, hiszen nyugaton nem éhesszájú senkik szegődnek politikusnak, akik a rendelkezésükre álló négy-nyolc-tizenkét év alatt akarják nemzedékekre megalapozni családjuk jólétét, hanem olyan emberek, akik a Maslow-piramis legfelső fokát (önmegvalósítás, de esetünkben nevezhetjük hatalomnak is) a teljes anyagi biztonság birtokában célozzák meg.
Vannak persze jó példák és vannak rosszak is, hiszen kétélű fegyverről van szó, ilyen karriert futott be például Berlusconi is, aki ideális válságmenedzsernek nevezhető, demokratának kevésbé, elég csak szűkebb szakterületünket, a médiát vizsgálni: meghatározó tulajdonosként gyakorlatilag kritika, kontroll nélkül teheti a dolgát. Magyarország nem nyugat, nincs kialakult rendje a demokráciának, a kiábrándulás óriási, tehát ideális a terep esetleges önjelölt, tudatosan építkező, nem utolsó sorban tehetséges milliárdosok számára. Félő, hogy nálunk ez a dolog is rosszul sülne el, túlsúlyba kerülne az egyébként többség által jobban vágyott gazdasági siker, és háttérbe szorulna a demokrácia, ami azért fontosabb alapérték - kár, hogy egyre kevesebbeknek...
