Orosházi hőségrekord, piros póló, bömbölő kislány
Maller
Aranka ismertetése szerint a legmelegebbet ezen a napon 1905-ben
Orosházán mérték, 38,9 fokot, ettől pénteken két fokkal elmaradt a
hőmérséklet. Ismertetése szerint pénteken Újpesten mérték a
legmelegebbet, 36,5 fokot.
Ezt az idézetet csak a helyi vonatkozás miatt linkeltem be, nem is vesztegetnék sok szót a kánikulára, küzdünk vele persze, de hál Istennek döntetlenre áll a mérkőzés. Sőt provokálunk is: egy két hét múlva leadandó cikk anyagát pont ma kellett felvenni Mezőberényben, továbbá ugyancsak ma délután áldoztunk a nagyfogyasztás oltárán Békéscsabán Lidl- és Tesco-ügyileg, de legalább ezen létesítmények légkondicionálása kiváló, így a shopingolás ezúttal számomra is járt némi élvezettel, melynek böjtje is volt persze, nagy szatyrok és a műanyag rekesz felcipelése a brutális hőségben, csurig átizzadva.
Kedves kis életképek máról:
K. úr nézeget egy 75 százalékkal leértékelt palmtopot, mely nevetségesen alacsony összegbe kerül. Pontosabban nézegetne, ha nem lenne a tárgy egy üvegszekrénybe elzárva. Sok illúziója nincs, de hátha, a marketing és az infomációtechnológia világában semmi sem lehetetlen, hátha ismeri azokat az alapműveleteket, amik a napi munka során hasznosak lehetnek (kommunikáció, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, naptár, ilyesmi...). Piros pólós szakember a DVD-közt telefonál, addig zavart tétovázás, majd udvarias kérdés:
- Fiatalember, Önhöz tartozik az informatikai részleg is?
Utálatos végégmérés:
- Ja...
- Öööö... Mondana valamit arról a kütyüről? Mit tud?
Még utálatosabb tekintet:
- Ennyi pénzért mit tudna - semmit...
- De hát az eredeti ár ennek négyszerese volt...
- Áh, soha nem került az annyiba!
Szóval K. úr megúszta, nem lett leértékelt palmtopja, de mostmár illúziója sincs, hogy azok a bizonyos pirospólósok végülis az érte lettek egykor odahelyezve.
**
K. úr törpe schnauzer kutyája inkább nevezhető mitugrásznak, kis görcsnek, mint félelmetesnek. Az esti séta során úgy alakult, hogy egy gyereksereg bringázott el mellettük. Az utolsó kétkerekes lányka, öt-hat éves lehetett, rájuk nézett, majd pánikszerűen elmenekült, mi több, keservesen bömbölni kezdett.
K. úr ezen alaposan meghökkent s gyorsan akcióba lendült tényfeltárás céljából: ebét az ölébe vette, majd megközelítette a gyereksereget.
- Megijedtél a kutyától?
- Igeeeen...
- Félsz a kutyáktól?
- Igeeeen...
- Valami rossz kutyaélményed volt régen?
- Igeeeen...
- Nem akarod megsimogatni a kutyust? Nem bánt, barátságos, szereti a gyerekeket. Ha megtennéd, soha többé nem félnél a kutyáktól...
- Neeeem...
És a kislány bömbölt tovább.
Szólj hozzá
Ezt az idézetet csak a helyi vonatkozás miatt linkeltem be, nem is vesztegetnék sok szót a kánikulára, küzdünk vele persze, de hál Istennek döntetlenre áll a mérkőzés. Sőt provokálunk is: egy két hét múlva leadandó cikk anyagát pont ma kellett felvenni Mezőberényben, továbbá ugyancsak ma délután áldoztunk a nagyfogyasztás oltárán Békéscsabán Lidl- és Tesco-ügyileg, de legalább ezen létesítmények légkondicionálása kiváló, így a shopingolás ezúttal számomra is járt némi élvezettel, melynek böjtje is volt persze, nagy szatyrok és a műanyag rekesz felcipelése a brutális hőségben, csurig átizzadva.
Kedves kis életképek máról:
K. úr nézeget egy 75 százalékkal leértékelt palmtopot, mely nevetségesen alacsony összegbe kerül. Pontosabban nézegetne, ha nem lenne a tárgy egy üvegszekrénybe elzárva. Sok illúziója nincs, de hátha, a marketing és az infomációtechnológia világában semmi sem lehetetlen, hátha ismeri azokat az alapműveleteket, amik a napi munka során hasznosak lehetnek (kommunikáció, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, naptár, ilyesmi...). Piros pólós szakember a DVD-közt telefonál, addig zavart tétovázás, majd udvarias kérdés:
- Fiatalember, Önhöz tartozik az informatikai részleg is?
Utálatos végégmérés:
- Ja...
- Öööö... Mondana valamit arról a kütyüről? Mit tud?
Még utálatosabb tekintet:
- Ennyi pénzért mit tudna - semmit...
- De hát az eredeti ár ennek négyszerese volt...
- Áh, soha nem került az annyiba!
Szóval K. úr megúszta, nem lett leértékelt palmtopja, de mostmár illúziója sincs, hogy azok a bizonyos pirospólósok végülis az érte lettek egykor odahelyezve.
**
K. úr törpe schnauzer kutyája inkább nevezhető mitugrásznak, kis görcsnek, mint félelmetesnek. Az esti séta során úgy alakult, hogy egy gyereksereg bringázott el mellettük. Az utolsó kétkerekes lányka, öt-hat éves lehetett, rájuk nézett, majd pánikszerűen elmenekült, mi több, keservesen bömbölni kezdett.
K. úr ezen alaposan meghökkent s gyorsan akcióba lendült tényfeltárás céljából: ebét az ölébe vette, majd megközelítette a gyereksereget.
- Megijedtél a kutyától?
- Igeeeen...
- Félsz a kutyáktól?
- Igeeeen...
- Valami rossz kutyaélményed volt régen?
- Igeeeen...
- Nem akarod megsimogatni a kutyust? Nem bánt, barátságos, szereti a gyerekeket. Ha megtennéd, soha többé nem félnél a kutyáktól...
- Neeeem...
És a kislány bömbölt tovább.
