Mentő mementó
A vers egy múlt heti tragédia nyomán született, egy kedves ismeretlen ismerős küldte. Természetesen nem irodalmi értéke, hanem kegyeleti vonatkozása miatt került fel ide.
Mentősök vagyunk, és Emberek!
1. Fújhat a nyirkos hideg szél,
lehet fáradt, gonosz sár,
mikor a melegből ki sem mennél,
de valahol egy gyenge hang
reménykedve téged vár.
2. Száguldva robogunk a sötétben,
s az út, mint végtelen folyam
magával sodor az éjben,
és halk morajú énekével,
szívünk együtt dobban.
3. Suhanva haladunk, megyünk,
talán majd célba is jutunk,
vagy szótlanul a múlté leszünk
és megsebezzük mindazokat
akiket majd hátra hagyunk
4. De egy mentős sosem sír,
könny helyett eső áztatja arcát,
bár szívébe tőrként hasít a kín,
mikor már tehetetlenül,
karjaiban tartja társát.
5. Ezek vagyunk mink,
egy gyorsan égő fáklya,
szívünkön kívül nincs semmink,
belülről is vérzünk,
de ezt már senki sem látja.
6. Jó barát, ki e sorokat olvasod
fogadj picit a szívedbe,
s ha távolról szirénánkat hallod
tengernyi gondjaid mellett
jussunk majd az eszedbe.
7. Van egy csapat, ki ha kell,
életét adja érted,
mindhalálig, tűzön-vízen átkel,
hogy megmentse szeretteid,
vagy esetleg téged.
8. Suhanva messzire megyünk.
Ki tudja hová jutunk?
Talán egyszer megérkezünk,
s ott majd végre véget ér
háborgatott utunk.
9. Ott majd talán nem fog
bántani már senki,
ott lesz majd a mentős boldog,
s fáradt testéből a lélek
megpihenve megy ki.
Gyaraki Ferenc Márk mentőápoló
Szólj hozzá
Mentősök vagyunk, és Emberek!
1. Fújhat a nyirkos hideg szél,
lehet fáradt, gonosz sár,
mikor a melegből ki sem mennél,
de valahol egy gyenge hang
reménykedve téged vár.
2. Száguldva robogunk a sötétben,
s az út, mint végtelen folyam
magával sodor az éjben,
és halk morajú énekével,
szívünk együtt dobban.
3. Suhanva haladunk, megyünk,
talán majd célba is jutunk,
vagy szótlanul a múlté leszünk
és megsebezzük mindazokat
akiket majd hátra hagyunk
4. De egy mentős sosem sír,
könny helyett eső áztatja arcát,
bár szívébe tőrként hasít a kín,
mikor már tehetetlenül,
karjaiban tartja társát.
5. Ezek vagyunk mink,
egy gyorsan égő fáklya,
szívünkön kívül nincs semmink,
belülről is vérzünk,
de ezt már senki sem látja.
6. Jó barát, ki e sorokat olvasod
fogadj picit a szívedbe,
s ha távolról szirénánkat hallod
tengernyi gondjaid mellett
jussunk majd az eszedbe.
7. Van egy csapat, ki ha kell,
életét adja érted,
mindhalálig, tűzön-vízen átkel,
hogy megmentse szeretteid,
vagy esetleg téged.
8. Suhanva messzire megyünk.
Ki tudja hová jutunk?
Talán egyszer megérkezünk,
s ott majd végre véget ér
háborgatott utunk.
9. Ott majd talán nem fog
bántani már senki,
ott lesz majd a mentős boldog,
s fáradt testéből a lélek
megpihenve megy ki.
Gyaraki Ferenc Márk mentőápoló
