Munkaundor és kanárisirató
Általános munkaundor lett úrrá rajtam, ami nem csak a kenyérkereső foglalkozásomra terjed ki, hanem mindenre, amihez két-három agysejtnél többet kell megmozgatni. Talán mert arra számítottam, hogy az ünnepek alatt, illetve a két ünnep között leereszthetek egy kicsit, persze dehogy, s ilyenkor még nehezebb a hírvadászat és -feldolgozás, mint hétköznap, hiszen Illetékes Elvtársék bezzeg lazíthatnak, de lazít a kollégák nagy része is, így a gépezet meglehetősen lebutítva dolgozik.
Azért megpróbálom, most például nekiugrom azoknak a hanganyagoknak, amikhez délelőtt nem volt időm és kedvem, helyette ugyanis kávéztam a határőrség szóvivőjével, a Munkáspárt (bocsánat, Magyar Kommunista Munkáspárt) helyi elnökével, aki egyébként egy jó fej, mi több, az egyik legbecsületesebb helyi politikus, de még az elkésett karácsonyi üdvözlettel érkező postás sráccal is kvaterkáztam egyet inkább munka helyett.
Meg persze szomorú is vagyok: reggelre elpusztult irodai szolgálati kanárink és fogalmunk sincs, mi okozhatta vesztét. Emlékét mindössze néhány hangfelvétel őrzi, amikor bele-belecsiripelt egy-egy interjúba...
Szólj hozzá
Azért megpróbálom, most például nekiugrom azoknak a hanganyagoknak, amikhez délelőtt nem volt időm és kedvem, helyette ugyanis kávéztam a határőrség szóvivőjével, a Munkáspárt (bocsánat, Magyar Kommunista Munkáspárt) helyi elnökével, aki egyébként egy jó fej, mi több, az egyik legbecsületesebb helyi politikus, de még az elkésett karácsonyi üdvözlettel érkező postás sráccal is kvaterkáztam egyet inkább munka helyett.
Meg persze szomorú is vagyok: reggelre elpusztult irodai szolgálati kanárink és fogalmunk sincs, mi okozhatta vesztét. Emlékét mindössze néhány hangfelvétel őrzi, amikor bele-belecsiripelt egy-egy interjúba...
