Megdupláztam
a tegnapi negyvenest, megközelítettem a megyeszékhelyt két keréken.
Alulról támadtam, azaz a "kertek alatt": Pusztaföldvár, Csanádapáca,
Csabaszabadi - mindezt rossz úton és szembe széllel. A visszaérkezés
viszont gördülékeny volt: nem mentem be a városba, hanem egy mellékúton
(ez is rázott veszettül) eltekertem Telekgerendásra, innen pedig a
47-esen haladtam vissza Orosházára. A családi ebéd is csak negyed órát
csúszott miattam. Egyébként fél kilenckor indultam, mert addig elég
hűvös volt, fél tizenegykor voltam Békéscsabán, negyed egykor pedig már
anyósomék háza előtt szöszmötöltem a biciklizárral.
Megelégelve, hogy egy
hónapja jóformán csak elméletben kerózok, reggel
beöltöztem és áttekertem Csongrád megyébe, egész pontosan Székkutasra,
onnan Nagymágocsra, majd vissza Orosházára, ez egy középtávú háromszög,
negyven kilométeres túra. Az aerodinamikai feltételek egész korrektek
voltak: félhátszél, szembeszél, oldalszél. Közben kávé, nagy
Sportszelet a mágocsi faház büfében, egész úton pedig agyalgatás, még
jó ötletek is születtek (egyszemélyes braimstorming, nyeregben :)).
Egyébként tegnap beregisztráltam a CriticalMass-oldalra az orosházi autómentes napot, most került ki a címlapra.
A hétvége OKÉ-s ügyek
szervezésével telik, jól haladunk, mostmár a részletekben rejtőző ördög
legyőzése a cél, délután csináltam meg például a rajzverseny sajtóanyagá t.
Igen, adós vagyok még a helyi lapban kapott otromba támadás
fejleményeivel. Aki helyi, az látta a választ annak újbóli válaszával.
Szándékosan vártam egy hetet, hogy csillapodjon a mérgem, húzzak el a
mininyaralásra és utána foglalkozzak a témával.
Szóval ez jelent meg a múltkori levelünk alatt, melynek nagy része egyébként a szabálykönyv idézése.
Ha már az ismeretlen vitapartner,
akiről annyit persze sejthetünk, hogy alighanem érdekvédelemben „utazó”
kerékpáros lehet, (Korbely György e-mail címéről és fölöslegesen
) ...
Bort reklámoz a Hooligans
A Borfalu elnevezésű rendezvényen a Hooligans fantázianevű zenekar a
tetkójaikhoz kevésbé passzoló borosüveget szorongatták. Mint a Blikk
megtudta elsősorban azért, mert egy gyermekkori barátjuk itt mutatta be
szerencsi borát. Endi, a banda dobosa elárulta, hogy nagyon régi
haverjuk felkérésének nem tudtak ellenállni, és mivel sok fiatal
szerint a tokaji bor az idősek bora, a fiúk boldogan eloszlatják ezt a
tévhitet. ( Velvet)
Természetes monopóliumoknak nevezzük azokat a vállalkozásokat, amelyek
valamely közszolgáltatást látnak el úgy, hogy az két vagy több cég
számára nem lenne nyereséges, illetve életszerűtlen lenne párhuzamos
infrastruktúrát kialakítaniuk. Tegnap este két ilyen cégre is morcos
lettem: a Démászra és a T-Kábelre. Fél nyolc körül ugyanis teljesen
elment az áram itthon, mint kiderült, talán az egész városban, mert a más városrészben készülő Zseblog is arról számolt be , hogy két
órára szünetelt a szolgáltatás - ugyanúgy, mint itt a
panelproli-negyedben.
Aztán kedvenc kábelszolgáltatónk is úgy döntött, hogy csak megzavarna
bennünket az a negyven-egynéhány csatorna, így a nagy üres semmi
látható még mindig. Nem mintha ...
Főnök: Te, ment valami interjú ma Karsaival?
Én: Igen, nyilatkozott annak kapcsán, hogy az MSZP elnöksége az ő jelölésére bólintott rá.
F: És volt benne valami durva?
É: Nem. Nem hiszem...
F: Mert most telefonáltak a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy Veres
József államtitkár úr* kérdezi, milyen műsorban emlegette őt Karsai?
É: Hát név szerint nem emlegette, de utalt rá :)
F: Ezen a számon elérnek téged?
É: Igen, de háromkor Lamperth Mónika sajtótájékoztatójára megyek. Utána állok az államtitkár úr rendelkezésére :)))
Az OMÉK arra is jó, hogy friss helyi infókat gyűjtsön az ember.
Találkoztam ugyanis Karsai Józseffel, akitől megtudtam, hogy az MSZP
elnöksége előző nap úgy döntött: ő induljon újra 2006-ban a dél-békési választókörzetben. Ez önmagában
nem lenne túl nagy volumenű hír, azonban abban a tekintetben igen, hogy
mindez a megyei vezetéssel szemben történt. Az ügy előzményei egyébként
itt megtalálhatók , innen nyíik a további link. Ez pedig egy rádióinterjú ugyenerről.
Reggel koránkelés, Zs. P. mestert váltom az OMÉK Agrárkapu -standján. Most valahogy
nincs sok kedvem agrárokosságokkal foglalkozni. Az a nagy szerencsém,
hogy megúsztam a vonatozást: Attila kollégámmal együtt megyünk fel a
Hungexpóra és együtt is jövünk.
(Matica Slovenska) Komáromban csábító teraszok, még csábítóbb szlovák
és cseh sörök, szinte feleáron a hazaihoz képest. Séta és fotózgatás
után elhatároztuk, hogy mi is megiszunk egy-egy korsóval a habzó
nedüből, annál is inkább, mert az autóba szállás tervezett idejébe ez
még belefért. Kiszemeltük a legközelebbi teraszt, kisvártatva jött a
kisasszony, aki egy kukkot sem beszélt magyarul - holott ebben a
városban alig hallani szlovák szót, tekintve, hogy a szlovák oldal
lakosságának is legalább kétharmada magyar. Bár a mi familiánk ugyebár
szarvasi szlovák, nemigen beszélek északi szomszédunk nyelvén, maradt
hát a külföldön szokásos angol-magyar-helyinyelv zagyvalék, de a
tranzakció létrejött. Utána jöttünk rá, mi balga ...
Újra igazi klaviatúra a mobiltelefon buta billentyűzete helyett.
Szóval hosszú hétvége, elég nagy rákészülődéssel, végül kalandos
indulással. A kaland első fejezete: az Uno elromlik, de egész súlyosan,
bár az alkatrészt futár hozza, kiderül, hogy hiába multifunkcionális,
ebbe az autóba nem jó. (Nem mellékes mellékszál: holnap érkezik a
csere, de lehet, hogy ki akarják fizettetni még egyszer a közel
harmincezer forintot, naná, hogy fogyasztóvédelmileg kiállunk majd a
jogainkért, amúgy is a bögyömben van ez az autóalkatrész-lobbi.). Hosszú
várakozás után isteni szikra: apósom Samarája. Volt már szocialista
autóm az elmúlt két évtizedes autós pályafutásom során, két Trabant,
egy Skoda, de ez a kocsi maga a kín.
Na jó, ez van, ...
Ez gyorsan eltelt... Ma még egy lightos túra fel a turulhoz, aztán tűz vissza a való világba. Egy percet sem unatkoztunk, jártunk Komárom mindkét oldalán, Tatán az Öreg-tónál, Esztergomban, Párkányban és a visegrádi fellegvárban.