Nagy Feró 60
Egy újabb kijózanodás: öregszünk, nem csak gyermekeink érnek el hihetetlen életkorokat (az én fiam például májusban lesz húsz...), hanem egykori bálványaink is.Hobóval például egy éve készítettem hatvanadik szülinapi interjút, most pedig itt van a nemzet egykori csótánya, persze vele is szeretnék, már elkezdtem az ezzel kapcsolatos szervezést.
Feróval más a helyzet, mint Hobóval, ő ikon maradt, míg Feró személyisége, művészete legalábbis ellentmondásos. Azonban az utóbbi idők számomra kevésbé szimpatikus (pld. miépezés, a korábbiakhoz képest - szerintem - gyenge zenei teljesítmény) dolgai ellenére Nagy Feró azért tiszteletre méltó személyiség, mert határozottan kiállt elvei mellett, még hogyha azok vitathatók is. Mi több: Szőnyei Tamás Nyilvántartottak című könyvének tanulsága szerint alaposan kijutott neki a Kádár-kori titkosszolgálatok aljasságából, még akkor sem tört meg, amikor meglebegtették előtte az elmaradt államvizsga bepótlásának lehetőségét is.
Művészi értelemben pedig: hiába rühelli az ember a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés..., vagy a Boldog szép napok című, tömegfogysztásra szánt dalokat, ha a mérleg másik oldalán ott van a Jerikó, a Nagyvárosi farkas, a Térden állva, vagy éppen az első két Bikini-lemez és én nem feledkeznék meg a Hamlet-feldolgozásról sem, mely Nagy Feró egyik emlékezetes kirándulása volt kb. húsz éve a színház világába, emlékeim szerint Kecskeméten mutatták be a darabot, ami bukott ugyan, de egy bakelitlemez fennmaradt.
Ünnepeljünk zenével: Nagyvárosi farkas.
