Arad
Tudom, hogy sok volt a címlapon három napig az a nagybajuszos ember, sorry :)Jöjjön tehát a Kedves Naplóm, azaz az egoblog-rovat: péntek-szombat Arad, ahol egy építészeti konferencia, két kiállítás és egy hosszadalmas városnézés várt rám, illetve útitársaimra, akik többsége helyi, illetve dél-alföldi művészember volt, többnyire festők és fotósok. A program a Művészet Határtalanul része volt, s mivel Sass Ervin kollégával mi csináljuk az egyébként Phare-CBC projekt kommunikációját, természetesen szakszerűen végig is kellett követni az ott látottakat-hallottakat. Ráadásul szerdáig ennek össze is kell állnia valami hírlevélszerű formátumba, úgyhogy az elkövetkező órákban bele kell vetnem magam a vizuális kultúra eme gyönyörű szegmenseibe...
Egyébként pedig jól éreztem magam, szeretem ezt a várost. Hozzáteszem, a logisztika is remek volt: a belvárosi Hotel Ardealulban volt a szállásunk, ráadásul szerencsém is volt, mert kijelölt szobatársam, Rajki mester nem jött el, így magam pöffeszkedtem egy kétágyas szobában. Életemben először ettem puliszkát (hmm, nem is rossz, persze csak feltéttel :)), ittam jóféle cujkát (igaz, azt nem először) és persze megnéztük a legfontosabb helyi nevezetességeket: a Szabadság-szobrot, a múzeumot, a székesegyházat és a kultúrpalotát.
