A mi kis ügyeink
Reggel nagy sétával ünnepeltük a kutyával a viszonyag enyhe időt, meg persze a csendes pihenőnapot. A helyi sajtó által nem tudom milyen megfontolásból "kultúrpalotának" nevezett bővítés alatt álló kultúrház (ez, ez, ez és ez tényleg kultúrpalota!) előtt, a gyalogosok számára járható területen botlottunk bele ebbe a csendéletbe. A kutyát gyorsan visszarángattam, megnéztem, nem rejt-e valakit a csapda, (ami mondjuk nem túl mély, azonban egy gyereket, kutyát simán elnyel, egy felnőtt pedig elbambulva könnyedén belegyalogol); szerencsére nem, így egy kis korai telefonos fotózgatás után továbbmentünk.Piti kis helyi ügy, sok ezer van ilyen országszerte, világszerte, még talán tőlünk nyugatabbra is. Viszont az úgynevezett közösségi újságírás lehetőségeit ragyogóan példázza. Rengeteg ember hord magánál digitális fényképezőt, jóval többen kamerás mobilt, még csak nem is megerőltető lekattintani és elküldeni valahová, sőt egyszerűbb feltenni egy saját weblapra vagy blogra. Én mellesleg szívesen nyilvánosságot adok az ilyen fotóknak, például nagyon régen vadászok olyan felvételekre (bizonyítékokra), amelyek a szelektív gyűjtéssel kapcsolatosak, a szóbeszéd szerint ugyanis a fegyelmezett pógár hiába szedi külön a papírt, az üveget és a műanyagot, szállításkor... de nem folytatom, mert dr. Kende hibájába esnék (a pletyka szerint Orbán veri a feleségét, de ez biztos nem igaz...), majd megmutatom, ha valakinek sikerül végre lekapnia.
