Egy másik kisváros
Talán néhány éjszakai látogatónak feltűnt, hogy variálgatom a lapot, az új sablonok közül próbálgatok ki néhányat. Ideje van a megújulásnak, azonban valami ok miatt vissza kell állítanom az eredetit, például nem tetszik a dátumformátum, vagy nem tudom beállítani a kommentet - csupa olyan funkció, amelyeket előbb-utóbb készen kapunk meg, úgyhogy nem is nagyon variálnék ma éjszaka tovább.
Amúgy is nehéz napon vagyok túl: taktikai okokból hallgattam róla, hogy megpályáztam a Gyulai Hírlap főszerkesztői tisztségét, persze túl sok illúzióm nem volt, kaptam vagy két szavazatot, a nyertes pedig a helyi ember lett, Mocsár-Pörjés József. Arra azonban jó volt az egész tortúra, hogy egy kicsit köszörüljem az agyam, laptervet írjak, cv-t frissítsek. Nem vicc: a világon kevés olyan álláspályázó érezte magát úgy, mint én ma délután: jaj, csak nehogy nyerjek véletlenül... Az egész eljárásról nem mondanék sem jót, sem rosszat, várható volt a jelenlegi helyettes befutása, aki egyébként a végén hálaképpen azt mondta a képviselőknek, hogy "megszolgálja" a fizetését. Egyébként annyiban tisztességes voltam, hogy őszinte anyagot írtam, például azt, hogy ez az adófizetők lapja, nem a politikai és gazdasági érdekcsoportoké, meg hogy a hagyománytisztelet mellett változásokra van szükség (naná, hogy netes fronton is) - inkább riadjanak vissza, mint ha valami baleset folytán megválasztanak és akkor napi harcokat kelljen vívni és persze megkötni a szokásos kis kompromisszumocskákat, amikbe bele is lehet rokkanni... Arra is rájöttem egyébként, hogy a gyulai polgároknak sem könnyű, ha számbaveszik képviselő-testületük dicső működését...
Azért búcsúajándékot is kaptam Gyula városától, "Mikuláscsomagot", azaz büntetőcédulát piros zacsiban, olyan 10-20 perc túllépés miatt, merthogy két órahosszára váltottam parkolójegyet és az ülés elhúzódott. Hát innen üzenem, hogy a szőlő persze nem savanyú (sőt), de a büntetést eszemben sincs befizetni, még hogyha ezzel ellentmondok annak, amit törvény- és szabálytiszteletről papolni szoktam. Vegyük úgy, hogy ez az én engedetlenségi mozgalmam, hiszen elég sok pénzt és időt áldoztam én erre a pályázatra, például még a MÚOSZ-tagdíjamat is befizettem visszamenőleg.
(Azon még gondolkodom egyébként, hogy kitegyem-e a pályázati anyagomat, annyira nem szuper, hogy másnak ne jusson eszébe, sőt, a benne lévő elképzelések megvalósítása engem nem irigységgel, hanem örömmel töltene el)
Szólj hozzá
Amúgy is nehéz napon vagyok túl: taktikai okokból hallgattam róla, hogy megpályáztam a Gyulai Hírlap főszerkesztői tisztségét, persze túl sok illúzióm nem volt, kaptam vagy két szavazatot, a nyertes pedig a helyi ember lett, Mocsár-Pörjés József. Arra azonban jó volt az egész tortúra, hogy egy kicsit köszörüljem az agyam, laptervet írjak, cv-t frissítsek. Nem vicc: a világon kevés olyan álláspályázó érezte magát úgy, mint én ma délután: jaj, csak nehogy nyerjek véletlenül... Az egész eljárásról nem mondanék sem jót, sem rosszat, várható volt a jelenlegi helyettes befutása, aki egyébként a végén hálaképpen azt mondta a képviselőknek, hogy "megszolgálja" a fizetését. Egyébként annyiban tisztességes voltam, hogy őszinte anyagot írtam, például azt, hogy ez az adófizetők lapja, nem a politikai és gazdasági érdekcsoportoké, meg hogy a hagyománytisztelet mellett változásokra van szükség (naná, hogy netes fronton is) - inkább riadjanak vissza, mint ha valami baleset folytán megválasztanak és akkor napi harcokat kelljen vívni és persze megkötni a szokásos kis kompromisszumocskákat, amikbe bele is lehet rokkanni... Arra is rájöttem egyébként, hogy a gyulai polgároknak sem könnyű, ha számbaveszik képviselő-testületük dicső működését...
Azért búcsúajándékot is kaptam Gyula városától, "Mikuláscsomagot", azaz büntetőcédulát piros zacsiban, olyan 10-20 perc túllépés miatt, merthogy két órahosszára váltottam parkolójegyet és az ülés elhúzódott. Hát innen üzenem, hogy a szőlő persze nem savanyú (sőt), de a büntetést eszemben sincs befizetni, még hogyha ezzel ellentmondok annak, amit törvény- és szabálytiszteletről papolni szoktam. Vegyük úgy, hogy ez az én engedetlenségi mozgalmam, hiszen elég sok pénzt és időt áldoztam én erre a pályázatra, például még a MÚOSZ-tagdíjamat is befizettem visszamenőleg.
(Azon még gondolkodom egyébként, hogy kitegyem-e a pályázati anyagomat, annyira nem szuper, hogy másnak ne jusson eszébe, sőt, a benne lévő elképzelések megvalósítása engem nem irigységgel, hanem örömmel töltene el)
