A globális aggódás után napi ügy: Sólyom László jogértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól a magas állami kitüntetésekkel kapcsolatban, egész pontosan arról, hogy megtagadhatja-e a miniszterelnöki előterjesztés aláírását.
Éppen ma reggel gondolkodtam azon, hogy ezek a kitüntetések a kultúrharc hatalmas színterei, a kormányok imádják saját klientúrájukat kitüntetni, ezzel is élesítve az ellentéteket. Milyen vagány lenne, ha Gyucsány kitüntetné Szörényit, Makoveczet, Kerényit és holduvarukat, Orbán meg Bródyt, Konrád Györgyöt, Hajós Andrást, vagy mondjuk mindketten olyan embereket, akik tényleg kimaradnak ebből az egészből.
A Sólyom-féle akció azonban más: nem kulturális kliensekről van szó, hanem a Kádár-rendszer meghatározó személyiségeiről. Fekete Jánosról, a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójáról (aki mellesleg házassága révén kötődik Békéshez, egész pontosan Szarvashoz), Marjai József egykori miniszterelnök-helyettesről (höhöhö, Mikola elődjéről) és Mosonyi Emilről, a nagymarosi vízlépcső tervezőjéről van szó - olyanokról akik 1990-ben bejezték a politizálást. Az elnök persze nem polizálni akar, gondolom én, hanem rávilágítani az alkotmányos aggályokra a vétójoggal kapcsolatban. Az Alkományban Az kitüntetési törvény értelmében a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetés "a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése, valamint támogatása körül kimagasló érdemeket szerzett" állampolgároknak adományozható.
Nem tudom, Gyurcsányék célja mi volt ezen jóemberek kitüntetésével, emlékeim szerint a korabeli ki nem mondott társadalmi közmegegyezés lényege az volt, hogy nem lesz felelősségre vonás, hajtóvadászat, marad a magas nyugdíj és békés nyugdíjas évek a kiskertben. Ehhez képest szerintem tényleg pofátlanság magas kitüntetéseket osztogatni számukra. Horn Gyulából ezt még ki is néztem, no de a Nemzet Bloggere...