Immár harmadszor kísértem el Léna barátunkat, bringás egyesületünk alelnökét, részben "arcát" egy darabon egy-egy hosszú útja egy rövid szakaszán: két éve az albán út előtt Székkutasig merészkedtem, igaz, a 78 éves Szula Jani bácsit nem akartam cserben hagyni és engedi egyedül visszatekerni. Tavaly Mezőberénybe mentünk vele, hétfőn úgyszintén. Az mindenki számára emlékezetes, hogy tavaly ugyanez a túra az első dekádban, Litvániában megfeneklett az útonállók miatt, remélhetőleg most nagyobb szerencséje lesz Lénának, igaz, kap némi biztonsági segítséget is az egész Baltikumban.

A visszaút már izgalmasabb volt: a kíséret többsége nagyon eleven volt, ezért ők egy kerülőt vállaltak be: Gyomaendrőd, Szarvas érintésével tekertek haza, én óvatos duhajként, no meg ügyeletes Beolosként jobbnak láttam a kitaposott úton hazajönni, ami szintén nem kevés, mintegy hatvan kilométer. A saját magam diktálta tempóba legalább letesztelhettem a Gepidát, ami, mit ne mondjak, teljesen jól vizsgázott, más kérdés, hogy az ülést azon nyomban ki kell cserélnem prosztatabarát verzióra. Léna még az országban van egyébként, tegnap Berettyóújfalun aludt, aztán tekert tovább észak felé, ma, ha minden igaz, Nyíregyházán dekkol a tűzoltóknál, merthogy ők biztosítanak szállást számára az út nagyobb részén.