Hát nem sokat politizáltam az elmúlt néhány hétben. Ennek sok oka van. Egyrészt olvasni sincs nagyon időm, nem hogy írni, ráadásul sok okosságot írtak meg már mások, akikkel többé-kevésbé egyet is értek, közhelyeket újrafényezni pedig nincs sok értelme. Nem mondom egyébként, hogy az a végeredmény a legideálisabb, ami megszületett, viszont nem is fakadtam sírva, amikor megláttam a szegfűtengert. Annak már úgysincs realitása, hogy az általam preferált kispárt meghatározó tényező legyen valaha is, így nyilván a nagyokat kell figyelni, még hogyha szavazni rájuk ebben az évben nem is volt érdemes (na jó, második fordulóban természetesen nagypárt emberére szavaztam, de pusztán emberi szempontok alapján).

A Fidesz hosszabb távon hálás lehet ezért az eredményért, mert végre észbe kaphatnak, de hát ez is közhely. Remélhetőleg az újabb kaméleon-akció sikeresebb lesz, persze liberálisok már soha nem lesznek, de talán egy normális jobbközépre még mindig van esélyük. Mondjuk eddig semmi jelét nem mutatták a korrekciónak, inkább duzzognak, illetve sajátos matematikai műveletekkel bizonygatják, hogy tulajdonképpen nem is veszítettek ezzel a csodálatos, életidegen kampánnyal. Mondjuk nem is vághatnak bele azonnal, okos politológus bácsik mondták a tévében, hogy komoly szociológiai megrázkódtatást jelentene az érintettek körében, ha Viktor egyik napról a másikra - akár kutya a bolhát - lerázná magáról a rátelepedett sípos, fütyülős stb. népséget.