Sikerült megszereznem az új Pajor-lemezt, és nagyon kellemes csalódáson vagyok túl: igazi jópofa, modern lemez. Jó, nem a régi Pajor Tamás, de hát ostobaság is lenne a 22 éves lázadót számon kérni a 42 éves keresztény értelmiségin. Jó lenne írni róla valamit, mondjuk egy recenziót. Valahogy így kezdődne: mi történt volna, ha Jim Morrison párizsi csavargásai során találkozott volna egy karizmatikus keresztény egyház térítőivel és sutba dobta volna addigi életművét... Még nem tudom a folytatást, de izgalmasan hangzik :) Komolyra fordítva: számomra a fő gondolat e lemez hallgatása kapcsán, hogy immár nem az Ámenes frisskeresztényes mindenáron való térítés sugárzik a lemezről, hanem egy kiforrott gondolkodó pillanatképei. Énekel a kommunizmusról, napjaink visszásságairól, természetesen Jézusról is és van egy nagyon szívhezszóló ballada a holokausztról - ez utóbbi töriórán lejátszva szerintem többet elmond arról a korról, mint sok unott törióra, még hogyha egy kis Kőszívű ember fiai, illetve Hair utánérzése támad tőle az embernek...