Kedvenc sorozatom, a Helyszínelők (a vegasiak, természetesen) egy jelenete jutott eszembe ma délelőtt, tekerés közben: Sarah-ék egy nagyon régi hulla elemzését végzik, így a lány pólusaiba is beépül a hullaszag, ez nem csak az esti randit sodorja veszélybe, hanem egy bimbózó kapcsolatnak is véget vet.

Kedvenc sorozatom, a Helyszínelők (a vegasiak, természetesen) egy jelenete jutott eszembe ma délelőtt, tekerés közben: Sarah-ék egy nagyon régi hulla elemzését végzik, így a lány pólusaiba is beépül a hullaszag, ez nem csak az esti randit sodorja veszélybe, hanem egy bimbózó kapcsolatnak is véget vet.

Az én esetemben a helyzet nem ennyire súlyos, de elég gáz volt, amikor egy élőállatszállító teherautó előzött meg, melyről brutális szagú folyadék nyomult a nyakamba. Szerencsére az úti cél egész közel volt, szüleim csabacsüdi háza, ahol le tudtam zuhanyozni, a bringás szerkót pedig úgy-ahogy megszárítottuk.

A hétvégi biciklizés egyébként tervszerűen zajlott, bár nem sikerült teljesen az eredeti elképzelés szerint kivitelezni: pénteken 20, szombaton 40, vasárnap 80 kilométer, ebből a szombati nem jött össze, ugyanis az eső, illetve egy minivihar miatt kénytelen voltam visszafordulni, ma pedig a 80 csak hetvenegynéhány volt - mindezek ellenére régen volt ilyen tartalmas kétkerekű hétvégém. Nem tudom, ebben a szezonban lesz-e még ilyen, amikor a munkahelyi, illetve a családi kötelezettségek lehetővé teszik a tekergést...