Sajnos eljött az idő: a beatnek, popnak, rocknak és miegyébnek nevezett szubkultúrának immár egyre több halottja van. Természetesen az önpusztítókon túl, hiszen Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Kobain, itthon Radics Béla, Bencsik Sándor és még sokan mások magába a rock and rollba haltak bele, míg az "alapító atyákat" a sors ragadja el. Megtörtént velük, amit sem ők, sem rajongóik nem hittek el korábban: megöregedtek.

Sajnos eljött az idő: a beatnek, popnak, rocknak és miegyébnek nevezett szubkultúrának immár egyre több halottja van. Természetesen az önpusztítókon túl, hiszen Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Kobain, itthon Radics Béla, Bencsik Sándor és még sokan mások magába a rock and rollba haltak bele, míg az "alapító atyákat" a sors ragadja el. Megtörtént velük, amit sem ők, sem rajongóik nem hittek el korábban: megöregedtek.

Persze általában kiröhögi az ember a Nagy Visszatéréseket, esetleg felbosszantja magát rajtuk normális esetben, ám az ilyen veszteségek természetesen megrendítőek. Különösen Illés Lajos esetében. Nem is mennék én bele, hogy milyen fontos banda volt a hatvanas éveket meghatározó Illés, ezt ezekben a napokban sokan elmondják. Én 1981-ben találkoztam "szemtől szembe" először velük. Persze tudtam én, hogy voltak ilyen számok, hogy az Utcán, meg Sárika egy kicsikét butácska, meg Kégli-dal meg ilyenek, azonban azt nem, hogy ez hogy szól egészben. Szóval volt A koncert, amit én csak filmen láttam, utána lemezen hallottam és olyan fontos dalokat ismertem meg, mint az Emlék M.-nek, meg a Virágok közt veled lenni, meg a Ha én zászló volnék - ekkor értettem meg, hogy mit jelentett korábban az Illés. Kár, hogy később ezek is közhellyé, Slágerrádiós tömegcikké váltak.

Arra meg talán még kevesebben emlékeznek, hogy Illésnek volt egy Új Illés nevű zenekara is (lehet, hogy nem ez volt a neve, de így hívták), ami egy egész más zenei világot képviselt, egy nagyon szolíd zene volt, tizenéves koromban, a rockhullám előtt szívesen hallgattam, meg is van bakeliten egyetlen albumuk, A boldog város. Ez sem volt túl hosszú életű, viszont a Hogyha egyszer című szám nagy sláger volt, meg is nyerte, ha jól emlékszem, a Metronóm 77 fesztivált.

Szóval ma halt meg Illés Lajos, és ez igen nagy veszteség rockernek, punknak, alternatívnak, rappernek és a partykultúra híveinek, mert valamilyen formában mindenki az ő(k) köpönyegéből bújt elő.