Március 15-e nem igényel különösebb kommentálást, igazából egy lehetőség, hogy mindenki kifaroljon a kialakult exlex helyzetből. A rendőrség szakszerű volt, így talán feledtetni tudja az október 23-ai túlkapásokat (persze ezt feledtetni nem lehet, az eset szakmai és politikai konzekvenciáit le kell vonni), a Fidesz a 200 ezres békés demonstrációval és a kormányelkergetés népszavazáshoz kötésével immár nem mosható össze a randalírozókkal. A kormány pedig fellélegezhet: az elégedetlenség bár nagy az országban, de szó sincs tömegakaratról és mindenféle forradalmi akaratról - ha így lenne, akkor vidéken is történtek volna nagy demonstrációk.

Mi több: kordonbontás is lesz, a kormány tehát demilitarizálni igyekszik a kialakult helyzetet, ami nem csak itthon vált egyre kínosabbá, hanem nemzetközi szinten is. Az EU ugyan elsősorban a reformok sikerét várja Magyarországtól, azonban nem mindenáron, hanem a törvényesség betartásával, és persze ez vonatkozik az írott és íratalan politikai szabályokra is.

Nem azért, mert Újvári Miklós, az Europress főszerkesztője (tehát a cégcsoportunk egyik nagy embere) mondta a Hír tévén, de teljesen találó, hogy ami az utóbbi időben történik a nemzeti ünnepeken, az nem más, mint politikai showbiznisz, mindenki megkapja a magáét.

A hogyan tovább izgalmas kérdés, jósolni lehetetlen. Azonban látható, hogy az utcai radikalizmus alábbhagy, immár egyértelműen köztörvényes kategóriába tartoznak a megmozdulások. Kérdés, mit hoz a népszavazás, mert ha addig még jobban konszolidálódik a helyzet és akkor nem biztos, hogy sikeres lesz a dolog. Elemzők szerint ez Orbán bukásával is járhat, de mondom, jósolni nem igazán lenne szerencsés, különben is: addig rengeteg idő van hátra...