Azért reggel hétkor kirúgni valakit - ehhez kell ördögi fantázia. Hétfőn hajnalban egy minisztert aláztak meg eképpen, a liberális Horváth Ágnest, akit én személy szerint kezdetben szimpatikusnak találtam, olyan bájos liberális nőci volt, akit miniszterként asszonyosra dizájnoltak és persze láthatóan a megváltozott életforma miatt maga is asszonyosra kerekedett (ezt még át is érzem, mióta multizsoldban építem az információs társadalmat, jónéhány kilót én is felszedtem - több ülés, kevesebb mozgás, több nassolás az adrenalintermelés miatt).

Szóval Gyurcsány Ferenc tett egy gesztust az övéinek (és gondolom, a közvéleménynek is), ismét megalázta a kisebbik koalíciós partnert, amely ezúttal nem hagyta magát: egy kis parlamenti beszólásosdi után este úgy határoztak, kilépnek a koalícióból. Ezáltal olyan helyzetre ébredtük, ami még nem volt: nagy valószínűséggel kisebbségi kormányzás kezdődik Magyarországon, a működőtőke szempontjából még komolytalanabbá válik operettországunk. De az is politikai finomság, hogy a két szakító párt valószínűleg növelni tudja népszerűségét, hiszen az MSZP elvándorolt hívei meghallják a kimondott-kimondatlan üzenetet: ezek miatt a libsik miatt volt minden, az SZDSZ igen messzire vándorolt szavazói pedig értékelik, hogy a párt végre egyszer elvszerűen viselkedik, 1994 óta először és megszabadult a posztkádárizmus gazdasági és politikai haszonélvezőitől.

Ma reggel kérdezte valaki telefonon: mire számítok, mi lesz ezután? Sajnos azt kellett mondanom a kedves hangú SZDSZ-közeli hölgynek, hogy nem tudom, talán tessék próbálkozni a TV2 új celebjénél, Uri Gellernél. Tényleg nem lehet tudni, mi következik. Az országnak talán jobb lett volna, ha ez a koalíció lenyomja a rámért négy évet és csak utána felejtik el egymást örök életre, de lehet, hogy éppen ez volt az ország érdeke: megálljt szabni valahogy a kormányzásnak nevezett ámokfutásnak, egyre tragikomikusabb rögtönzésnek. Kisebbségben lelassul ugyan a kormányzás, hiszen minden egyes döntés előtt nagy köröket járva kell komprimisszumokat kötni, de talán most erre van szükség. 

S hogy miért bosszant mégis az, hogy Fodor zöldminiszter ma reggel beadja a felmondását? Mert megint nem tudok Hegyaljára vinni egy normális, élő környezetvédelmi minisztert, ez sajnos nyolc alkalommal nem jött össze, úgy látszik, az idén sem kedvez nekünk a politikai széljárás.